A nap sütött,az ég kék volt.
Tökéletes napnak tűnt,de csak eddig a percig.
Az ég beborult,és óriás villámok csapódtak a faluba.
Mindenki menekült,sikoltozott.
Egy kis lány tőlem pár méterre sírt.
Az egyik villám éppen felé tartott,de én még időben ellöktem onnan.
Futottam,hogy megkeressem a többieket,de senkit sem találtam.
Ahogy körbe néztem a falun mindenhol teljes volt a káosz,de mindenki eltűnt.
Hirtelen megláttam Drago-t.
Egyre közelebb jött,majd kinyitotta a száját,én meg eltűntem a sötétségben.
Felriadtam.
Izzadtam,és reszkettem.
Nyugi,csak egy álom volt-nyugtatgattam magamat.
Leballagtam a konyhába,kicsit még bágyadtan.
Írisz már ott várt engem karba tett kézzel.
-9-kor kell felkelni??-kérdezte.
-9 óra van????Nagyon elaludtam!
-Gyere gyorsan,mert Pléhpofa bejelentést tesz,és csak ránk várnak!
Felkaptam egy almát és már rohantunk
Nem tudtam vajon a a "nagy főnök" mit szeretne mondani,de a hirtelen bejelentései nem mindig jók.
Az arénába beérve,láttuk,hogy Takonypóc felénk integet.
Remek,még helyet is foglalt nekünk. Ah!
Én inkább Hablaty és Írisz közé ültem.
-Emberek figyelem!-kezdte Pléhpofa.-ma van 300 éve,hogy a vikingek Hibbantra költöztek.
Ennek örömére 1 nap múlva bált rendezünk!
-Hát én tuti nem megyek! A bál,meg én kettő külön fogalom!-súgtam oda Írisznek.
És mindenkinek kötelező megjelennie,egy saját készítésű ruhában!-tette hozzá Pléhpofa.
-Mi van??? Mindenki??? Ó,Pléhpofa de humoros,biztos csak viccelt.-mosolyodtam el.
Miután vége volt a gyűlésnek oda mentem Pléhpofához,és megkérdeztem tőle,hogy csak viccelt-e!?
-Teljesen komolyan mondtam Asztrid ,mindenkinek ott kell lennie.
-De én nem mehetek bálba!!! Az nem én lennék!
-Sajnálom,de muszáj!
A dühtől majdnem szétrobbantam.
Minek menjek el???
Hogy elessek a magassarkúban,és a puncs közepébe essek,aztán mindenki rajtam nevetne??
Egyébként is,ki hívna el??
Max. Takonypóc,de vele soha!!!
Leballagtam a konyhába mélabús arccal.
Ahogy láttam anyát nem nagyon érdekelte,hiszen az arcom alá nyomott,egy mini bűn ronda ruhát.
-Ó,Asztrid emlékszem,amikor én mentem először bálba,ez a ruha volt rajtam. Felejthetetlen éjszaka volt.
Én csak úgy néztem azt a förmedvényt,majd végre szóhoz jutottam.
-Ez nagyon ronda!!Nem veszem fel,sőt semmilyen ruhát nem veszek fel,mert el sem megyek!
-De Aszt....
-Nem,nincs Asztrid! Senki sem kényszeríthet rá!
Felrohantam a szobámba,és elkezdtem morgolódni.
-Ó,Thor,Ó,Thor!!
-Hülye bál,hülye ruha!
Elegem van!
Miért akar mindenki rám kényszeríteni olyan dolgo,ami teljesen eltér a személyiségemtől?
Szép ruhácskák,szerelmeskedés,ez nem én vagyok!
Kiugrottam az ablakon,és elindultam a medence felé.
Csak rohantam,és rohantam.
Egyszer csak megbotlottam valamiben,és hirtelen minden elsötétült.
-Asztrid! Nyisd ki a szemed! Ébren vagy??-hallottam ezeket a hangokat
Lassan kinyitottam a szememet,és a medencében voltam.
Körül néztem,hogy ki beszélt hozzám.
Hablaty?-raktam a kezemet a fejemre,mert nagyon fájt.
-Igen,én vagyok. Jól vagy?
Lassan felsegített.
-Asszem.
-Miért voltál egész este kint?Mindenki téged keres!
-Nem akarok bálba menni.
-Miért?
-Mert,az nem én vagyok,a csillogás,a puccos ruhák,egyszerűen nem tudom ott elképzelni magam.
Meg egyébként is. Melyik fiú hívna el??
Hiszen,én erős,és maga biztos vagyok,de arra senki sem gondol,hogy esetleg vannak érzéseim is!
-Asztrid én azt.....
-Most kérlek ne Hablaty,haza tudnál vinni?
-Persze.
A srácokkal elmentünk beszélgetni,és persze,hogy az a szörnyű bál lett a téma.
Miért nem lehet más a téma????
-Jaj én annyira örülök a bálnak-mondta Kőfej.
-Jah,ha bárki elfog hívni!-nevetett Fafej.
-Mondták már,hogy olyan vagy mint egy lány?-kérdezte Kőfej.
-És rád mondták már?
-Olyan gyönyörű éjszaka lesz. Te Asztrid,meg én lassúzunk,majd megcsókollak.
Ahogy ezt Takonypóc kimondta,én sírva rohantam az erdőbe.
-Ez kellett,tényleg?-mordult rá Hablaty.
Lent ültem a medencénél,és a vízre meredtem.
Ha már mindenkinek muszáj ott lennie,akkor engem miért nem hív el senki?
Takonypócot inkább hagyjuk.
És a ruha is borzasztó.
Nem megyek el,és punk tumm!
Könnyekben törtem ki,a tűzféreg sárkányok vígan ihattak volna alattam.
Igazából nem tudtam,hogy miért sírok.
Talán azért,mert nem akartam bálba menni,ruhám sem volt,és senki (normális) nem hívott el?
Milyen lesz már ott egyedül táncolni,vagy csak egyszerűen mindenkinek lesz partnere,csak nekem nem.
Hirtelen valakik megfogták a vállamat.
Összerándultam,de Írisz volt az.
-Miért sírsz?-kérdezte Írisz.
Elmeséltem neki bánatomat.
-Ó,hát ezen segíthetünk. Engem sem hívtak el,de majd mi csajok megleszünk! Kit érdekel ez a bál?
Majd mi ketten jót bulizunk.-kacsintott rám.
-Oké-szipogtam-de attól még kell ruha.
-Gyere,indulunk varrni!
-Rendben.
Otthon elővettem anya szekrényéből a cérnát,és a tűt,és azonnal munkához láttunk.
Legalább 5 órája varrtunk,amikor befejeztük.
Én egy hosszú kék ruhát varrtam magamnak,Írisz pedig egy hasonló lila ruhát.
-Na,vegyük fel,mert már így is késésben vagyunk.
-Hát nem is tudom,hülyén érzem benne magam.
-Ne beszélj angolnát,gyönyörű vagy! Jöhet a smink.
Írisz valami poros borzalmat nyomot az arcomba!
-Ez meg mi?-kérdeztem.
-Púder,de kell fekete szemfesték is.
Mire kijutottunk,Írisz a pokolba kergetett,a sok idétlen sminkel.
Talány nyolc óra lehetett,amikor megérkeztünk a nagy terembe.
Amikor bementünk szemünk-szánk nyitva maradt.
Minden csillogott,és ragyogott,eszméletlen szép volt.
Takonypóc füttyentett nekünk egyet.
-Ez tényleg nagyon bolond-súgta oda nekem Írisz.
-Én mondtam.
Mind a ketten elkezdtünk nevetni.
-Hozzak puncsot?-kérdeztem.
-Aha.
Mentem a pulthoz,de Takonypóc leöntött.
-Sajnálom Asz.....
Be sem tudta fejezni,mert egy akkora pofont adtam neki,utána pedig sírva kirohantam.
-Nagyon ügyes voltál.....megint-mondta Hablaty,és utánam szaladt.
Ott ültem a parton,és megint a tűzférgeket itattam.
Hallottam,hogy Hablaty megszólal mögöttem.
-Gyönyörű az éjszaka,kár hogy bent kell lennünk a teremben.
Tudod,szerintem így is gyönyörű vagy.
-Köszi-mosolyogtam.
-Elmegyünk repülni??
-Persze.
A hold gyönyörűen világított,az ég fekete volt.
Nagyon jó volt Hablattyal repülni,megnyugtatott.
Végre kiadhattam magamból,az elmúlt nap fáradalmait.
Talán fél óráig repkedhettünk,amikor elfáradtunk.
A nagy teremben,már senki sem volt,hiszen éjfél lehetett.
-Köszi,ez nagyon jó volt!-mondtam.
Egy gyors puszit nyomtam az arcára,majd elfutottam.
Amikor hazaértem,már mindenki aludt.
Halkan felrohantam a szobámba,és bebújtam a takaróm alá.
Istenem,mit csináltam?-kuncogtam magamban.
Mire elaludtam,sok minden tanulságot vontam le a mai napból:
1., Hablaty nagyon édes.
2., Írisz kezébe többé sminket nem adok.
3., Takonypóccal holnap még számolok.
Ez lett volna a 7. fejezet!
Remélem sikerült elég hosszúra írni.
Várom a véleményeket hozzászólásba!
