10. fejezet-Sárkányok nincsenek

-Ha csak nem mi??-kérdezte kissé idegesen Pléhpofa.
-Ha csak nem,el nem bújtatjuk a sárkányokat,arra a szigetre,ahonnan én jöttem! Nagyon messze van,Drago nem menne oda,főleg a történtek után.
-Mi történt ott?-kérdeztem érdeklődve.
-Hosszú lenne elmesélni, és most időnk sincs rá. Szóljunk az egész a falunak hogy a sárkányokat hozzák a  partra.
Hablaty és Pléhpofa elindultak a falu felé figyelmeztetni mindenkit,engem pedig a partra küldtek,hogy felkészítsem a sárkányokat a hosszú útra.

A nap már nyugovóra tért,az ég a szivárvány ezet színében pompázott. Kellemes szellő fujdogált,a tenger gyönyörű hullámain az a pár forrkatlan úszott,akiket én kisértem. A srácokkal elosztottuk a sárkányokat,és külömböző úton megyünk,ne hogy Drago esetleg meglásson minket. Én harminc siklót,5 forrkatlant,és 23 rettenetes rémet kísértem. A nap már eltűnt a horizontról,ideje volt leszállnunk,arra a szigetre,amit Hablaty bejelölt a térképen. Minden sárkányt gondosan elrejtettem,én pedig felmásztam egy alacsonyabb fára. Próbáltam álomba szenderülni,de nem ment. Írisz azt mondta,hogy akármi történik,nem szabad elhagynunk a sárkányokat,vagy segíteni egymásnak. Aki elhagyta a saját útvonalát,az veszélybe sodorja az egész akciót! A hold fehéren világította meg,a sápadt arcomat meg nyugtató érzés volt. Elkezdtem gondolkodni ezen a fura,rasztás alakon. Mintha láttam volna már valahol! De hol,és mikor? Sajnos amióta történt ez a baleset, sajnos semmire sem emlékszem. Lehet,hogy ezzel az emberrel,is akkor találkoztam? A szemem egyre nehezebb lett,szépen lassan lecsukódott.

Valami vizes,nyálkás dolog elkezdett nyalni,erre felébredtem. Természetesen Viharbogár volt az,jelezve,hogy indulnunk kell. Nagyon korán volt,a nap még alig kandikált ki a hegyek mögül. Az ég vörösen izzott,mintha éppen egy vulkán tört volna ki. Körbe néztem a szigeten. Nagyon kicsi volt,talán hatod akkora mint Hibbant,szinte csak fák voltak rajta. Láttam,hogy a sárkányok még nem nagyon tértek magukhoz,így hát elmentem vizet keresni. A táj gyönyörű volt,álomba illő. A fák legtöbbje az égig ért,alig voltak kisebbek. A fű bársonyos volt,még harmatos. Halk csobogásra lettem figyelmes.Elindultam a hang felé. Egy pici patakocska volt a sziget déli részém,ami a tengerbe ömlött. Elővettem a kulacsomat,és megtöltöttem,a friss,hideg vízzel.

A nap egyre jobban kelt fel,ideje volt indulni. A forrkatlanokat kicsit előre küldtem,de öt perc múlva már mi is elindultunk. Volt valami fura a levegőben. Valami olyan dolog,ami egyszerre volt csodálatos,és elrettentő. Vajon a többiek is jól haladnak? Nem vagyunk lemaradva? És ha valami baj történt velük? Ezek a pillanatnyilag megválaszolhatatlan kérdések keringtek a fejemben. Intettem a sárkányoknak,hogy siessünk,ne hogy elkéssünk. Ebéd idő lehetett,amikor hangos kiálltásra lettem figyelmes. Nem is akármilyenre:éjfúria kiálltásra. Hablatyék is biztosan itt vannak a közelben. Ez egy kicsit megnyugtatott,de hamar abba maradt a nyugodtságom. Előkaptam a térképet,és a szám elé ragtam a kezemet.
-Ajaj,egy szigetnyivel arrébb kéne lennünk. Hablaty biztosan meglátott minket. Gyerünk kislány,menjünk arrébb,ne hogy baj legyen.

A múlt éjszaka nem álltunk meg aludni,mert a kis kitérőnk fél napba telt. A sárkányok egészen jól bírták,de én.....én nem. A végkimerülés szélén jártam,amikor észrevettem a fészket. Az egész egy hatalmas jég tömb volt,a tenger közepén.
-Gyerünk srácok,már majdnem ott vagyunk.
Bementünk egy barlangba,és amit láttunk,az elképesztő volt. Ez a hely tele volt sárkányokkal,de a legtöbb ismeretlen faj. Írisz már ott volt,és látta, hogy borzasztó állapotban vagyok.
-Asztrid jól vagy?
-Nem,egy szemhunyásnyit sem aludtam,mert letértünk az útról,és fél napba telt vissza találni.
- Pedig idő előtt jöttetek, mert a többiek csak 3 óra múlva érkeznek meg.
-De jó,akkor aludhatok?
-Persze,de.....-Írisz be se fejezte a mondatot,én már mélyen húztam a medvebőrt.

-Asztrid,kellj fel-hallottam egy halk hangot.
Kinyitottam a szememet,és már mindenki ott volt.
-Álom szuszék-röhögött hangosan Fafej. Szépen lassan oda mentem hozzá,mint egy viking,aki részegre itta magát jaklikőrrel,és icipicit hasba ütöttem,de csak annyira,hogy összeesett. Tuti nem fájt neki.
Akkor ha már itt van mindenki teljesen egészségesen-kezdte Hablaty-akkor bemutatnánk nektek Írisszel két jóbarátunkat.
A barlang mélyéből előjött két alak. Mind ketten lányok voltak,velünk egyidődnek néztek ki. Az egyik nagyon hasonlított a vikingekre:hosszú fekete haján olykor-olykor megcsillant a fény. Barna csizmát,és zöldes felsőt viselt. Nadrágja fekete volt. A másik teljesen máshogy nézett ki: hófehér hajában,finom fonás volt. Hosszú kék ruhát viselt,ami tele volt csillámokkal,de cipőt nem hordott.
-Bemutatom nektek Hangát,és Elsát,akik vigyáznak majd a sárkányainkra. Higgyétek el,profik,és jó barátok.-tette hozzá Hablaty.
Elsa eléggé szimpatikusnak tűnt,de Hanga nem. Olyan szerelmes pillantásokkal fürkészte Hablatyot,ami irritált. De engem mióta is érdekel Hablaty?

Ez lett volna a 10 .rész!

Remélem tetszett,írjátok még komiba,vagy chatbe.

Ui.: Elsát ne annyinak képzeljétek el mint a Frozen-ban! Itt most egy idős Hablatyékkal,azaz 16 éves!