2014. december 31., szerda

14. Fejezet-Félig holtan

Sziasztok!
Nagyon sajnálom,hogy a blog kereken két hónapja nem adott élet jelet én pedig eltűntem,de sajnos időm az nem volt,szinte semmi! Remélem nem haragudtok! Sorry.
De most itt az újabb rész!
Ui.:Ugrottunk 4 évet! Muhahahaha!! *pszihopata kitörés*
 Jó olvasást! :)


A szél megcsapta ,már így is vörös arcomat. Hallottam az emberek ordíbálásat, ahogyan a nevünket üvöltik. Hátra néztem, és láttam, hogy Takonypóc vészesen közeledik felénk, bele kellett húznunk.
-Gyerünk kislány, sok múlik ezen.
Viharbogár sebesen száguldott, a fonatomat szét szedte a szél. Az ég kéklő boltján, bárányfelhők úszkáltak. Szebb nap nem is lehetett volna. Meghallottam egy ismerős, a kürtöt.
-Itt az idő, hajrá!-súgtam oda sárkányomnak.
Három, kettő, egy. A fekete birka, már repült is az égen. Próbáltuk elkapni, már csak centik választották el, de nem sikerült. Hanga gyorsabb volt nálam. Miért költözött Hibbantra? Miért nem maradt Elsával a sárkány fészekben?  Sajnos ezekre a kérdésekre soha nem fogom megkapni a választ, azt hiszem. De neki még ez sem elég! Milyen véletlen neki is siklója van. Ha csak rágondolok, kiráz a hideg. De most nem szabad elkalandoznom, meg kell szereznem a birkát. Tudtam, hogy sárkánya csikis ,így halkan alájuk repültünk, és megvakargattam, Sötétség hasát. Ledobta magáról Hangát, így megtudtam szerezni a feketét. Gyorsan elszáguldottunk a saját "zsákjainkhoz" és bedobtam. Tíz ponttal, mi nyertünk! Hátra pillantottam,és láttam paradicsom piros arcát. Büszke voltam magamra. Repültünk még egy tisztelet kört, majd leszálltunk.
-Jók voltatok Asztrid! -hallottam Írisz hangját,majd rám ugrott.
-Auuu! Ezt miért kaptam? -kérdeztem, mert az esés eléggé fájt.
-Mert győztél! -nevetett.
-Akkor legközelebb nem nyerek!
Mind ketten elkezdtünk röhögni.
-Az már biztos, mert legközelebb enyém lesz az első hely! -hallottam mögülünk Hanga hangját.
-Te tényleg nem tudsz veszíteni! -fogta a fejét Írisz-Hányszor fogod még ezt eljátszani? Ha Hablaty nem versenyzik, akkor Asztrid garantált nyertes! Felfogtad, azzal a dió bélnyi agyacskáddal?
Hanga fújt egyet, majd elviharzott.
Mind ketten csak figyeltük, majd egyszerre tört ki belőlünk a jó ízű nevetés.
-Min a nevetés tárgya? Hm? -hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Hablaaaaty!!!-üvöltöttem, majd teljes erőmből neki rontottam, ennek sajnos az lett a vége, hogy öt percen belül,másodjára találtam magamat a földön. Írisz segített nekünk feltápászkodni, majd kezdődött a faggatás.
-Milyen volt az út? Találtál új szigeteket? És sárkányokat? Mikor értél haza? Láttad, ahogyan nyertem? Fogatlan, hogy bírta az utat? Jól érezted magadat? -kérdeztem ugrálva. Mi tagadás, eléggé hiperaktív vagyok, de hát így kell szeretni.
-Nyugi Asztrid, ,majd mindent elmondok,de előtte szeretnék ledőlni, mert már másfél napja nem aludtam.-mosolygott.
-Ó. Oké, de utána mindent elmondasz?
-Igen.
-Tuti?
-Persze.
-Totálisan tuti?
-Igen! -sóhajtotta.
-Totál tuti bizti biztos?
-Igen Asztrid biztos! -mondta kissé ingerülten, miközben az orrnyergét masszírozta. -Olyan fárasztó vagy.
-Tudom! -vigyorogtam.
Hirtelen vad kacagás ütötte meg a fülünket, majd hátra pillantottunk. A csapat hiányzó tagjai rohantak felénk.
-Na ember! A csajodnak köszönsz,nekünk meg nem? -kérdezte vissza folytott nevetéssel Takonypóc.
-Mi? Milyen csajom? Istenem!
-Nem vagyok a csaja! -vertem vállba.
-Auu! Oké, oké.
Takonypóc hátrált pár lépést tőlem.
-Nem is csodálkozom rajta-mondta valaki. De ki is? Persze, hogy Hanga. Istenem ez a csaj az idegeimre megy. Hagyjon már békén.
-Mellesleg miért is nem? -kérdeztem unott arccal, és ijesztő nyugodtsággal.
-Most kezdjem el sorolni?
-Természetesen. Időnk az van bőven. -mondtam.
-Oké-vigyorgott gonoszan, én pedig leültem egy kőre, és kezeimmel megtámasztottam a fejemet, tudtam, hogy hosszú lesz,mint legtöbbször. -Először is:szőke vagy, és köztudottan a szőkék buták. Másodszor:hogy nézel már ki? Mint egy ős ember. Úgy viselkedsz mint egy fiú. Én értem, hogy vikingek vagyunk, de akkor is LÁNY VAGY!!!-a végét jól kihangsúlyozta. -Állandóan fiúkkal lógsz, úgy jársz mint ők, úgy beszélsz mint ők,úgy böfögsz mint ők! Szerinted ez normális?
-Ja-mondtam,majd böfögtem egy picit,mire a többiek hatalmas röhögésben törtek ki.
-Olyan gyerekes vagyok.Ah!-rohant el.
-Nagy voltál Asztrid-ütögette meg a hátamat Fafej.
-Elegem van belőle!-dühöngtem
-Ja,hát eléggé idegesítő-mondta Hablaty-de én megyek aludni,sziasztok.
-Szia-köszöntünk el tőle egyszerre.


Elmentem kiszellőztetni a fejemet. Csak futottam,futottam,nem néztem merre. Egyszer csak megérkeztem a fájdalom fenyveséhez.
-Mint minden éjszaka,most is,igaz jó barátom?-kérdeztem a holdtól. Természetesen választ nem kaptam,de elmosolyodtam. Minden este,amikor ki akarom szellőztetni a fejemet ide lyukadok ki. Beléptem,és megpillantottam a barlang-erdőt. Az állatok és a fausták ott voltak mint mindig,én pedig közelebb mentem,amíg valami rám nem ugrott.
-Bolyhos!-öleltem meg fausta barátomat.Ő nyüszögött valamit,ami egy köszönésnek felel meg. Már 4 éve,hogy ismerem őt. Ő volt az a beteg fausta,akit megmentettem. Azóta félig halott vagyok mint Írisz és Hablaty. Igazából nem nagyon változott meg az életem,csak tudok irányítani egy elemet.A villámot. Az említett eset után másfél évbe telt mire elfogadtam,és megtanultam kontrolálni az erőmet. Nehéz időszak volt. Azóta is csak ők,és a srácok tudnak róla,bár ha nagyon ideges vagyok akkor nem mindig sikerül,ezért szeretem kerülni a pöffeszkedő kisasszonyt.
Hanyatt feküdtem a puha kissé nedves füvön,és elkezdtem gondolkodni Takonypóc szavain. Na,ez is kivételes alkalom,hogy Taknyi valami "nemtotálhülyeséget"mondott. Én és Hablaty?De hát mi mindig is barátok voltunk. Együtt mentünk el repülni,együtt neveztünk be a sárkány likőr ivó versenyre(amit mellesleg én nyertem meg HA),együtt szívattuk meg az ikreket,együtt csináltunk Írisznek szülinapi bulit. Soha nem gondoltam úgy rá mint A FIÚRA. Elegem volt már,szóval elvetettem ezeket a gondolataimat,biztos téves név szó alatt,és elaludtam.