2014. december 31., szerda

14. Fejezet-Félig holtan

Sziasztok!
Nagyon sajnálom,hogy a blog kereken két hónapja nem adott élet jelet én pedig eltűntem,de sajnos időm az nem volt,szinte semmi! Remélem nem haragudtok! Sorry.
De most itt az újabb rész!
Ui.:Ugrottunk 4 évet! Muhahahaha!! *pszihopata kitörés*
 Jó olvasást! :)


A szél megcsapta ,már így is vörös arcomat. Hallottam az emberek ordíbálásat, ahogyan a nevünket üvöltik. Hátra néztem, és láttam, hogy Takonypóc vészesen közeledik felénk, bele kellett húznunk.
-Gyerünk kislány, sok múlik ezen.
Viharbogár sebesen száguldott, a fonatomat szét szedte a szél. Az ég kéklő boltján, bárányfelhők úszkáltak. Szebb nap nem is lehetett volna. Meghallottam egy ismerős, a kürtöt.
-Itt az idő, hajrá!-súgtam oda sárkányomnak.
Három, kettő, egy. A fekete birka, már repült is az égen. Próbáltuk elkapni, már csak centik választották el, de nem sikerült. Hanga gyorsabb volt nálam. Miért költözött Hibbantra? Miért nem maradt Elsával a sárkány fészekben?  Sajnos ezekre a kérdésekre soha nem fogom megkapni a választ, azt hiszem. De neki még ez sem elég! Milyen véletlen neki is siklója van. Ha csak rágondolok, kiráz a hideg. De most nem szabad elkalandoznom, meg kell szereznem a birkát. Tudtam, hogy sárkánya csikis ,így halkan alájuk repültünk, és megvakargattam, Sötétség hasát. Ledobta magáról Hangát, így megtudtam szerezni a feketét. Gyorsan elszáguldottunk a saját "zsákjainkhoz" és bedobtam. Tíz ponttal, mi nyertünk! Hátra pillantottam,és láttam paradicsom piros arcát. Büszke voltam magamra. Repültünk még egy tisztelet kört, majd leszálltunk.
-Jók voltatok Asztrid! -hallottam Írisz hangját,majd rám ugrott.
-Auuu! Ezt miért kaptam? -kérdeztem, mert az esés eléggé fájt.
-Mert győztél! -nevetett.
-Akkor legközelebb nem nyerek!
Mind ketten elkezdtünk röhögni.
-Az már biztos, mert legközelebb enyém lesz az első hely! -hallottam mögülünk Hanga hangját.
-Te tényleg nem tudsz veszíteni! -fogta a fejét Írisz-Hányszor fogod még ezt eljátszani? Ha Hablaty nem versenyzik, akkor Asztrid garantált nyertes! Felfogtad, azzal a dió bélnyi agyacskáddal?
Hanga fújt egyet, majd elviharzott.
Mind ketten csak figyeltük, majd egyszerre tört ki belőlünk a jó ízű nevetés.
-Min a nevetés tárgya? Hm? -hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
-Hablaaaaty!!!-üvöltöttem, majd teljes erőmből neki rontottam, ennek sajnos az lett a vége, hogy öt percen belül,másodjára találtam magamat a földön. Írisz segített nekünk feltápászkodni, majd kezdődött a faggatás.
-Milyen volt az út? Találtál új szigeteket? És sárkányokat? Mikor értél haza? Láttad, ahogyan nyertem? Fogatlan, hogy bírta az utat? Jól érezted magadat? -kérdeztem ugrálva. Mi tagadás, eléggé hiperaktív vagyok, de hát így kell szeretni.
-Nyugi Asztrid, ,majd mindent elmondok,de előtte szeretnék ledőlni, mert már másfél napja nem aludtam.-mosolygott.
-Ó. Oké, de utána mindent elmondasz?
-Igen.
-Tuti?
-Persze.
-Totálisan tuti?
-Igen! -sóhajtotta.
-Totál tuti bizti biztos?
-Igen Asztrid biztos! -mondta kissé ingerülten, miközben az orrnyergét masszírozta. -Olyan fárasztó vagy.
-Tudom! -vigyorogtam.
Hirtelen vad kacagás ütötte meg a fülünket, majd hátra pillantottunk. A csapat hiányzó tagjai rohantak felénk.
-Na ember! A csajodnak köszönsz,nekünk meg nem? -kérdezte vissza folytott nevetéssel Takonypóc.
-Mi? Milyen csajom? Istenem!
-Nem vagyok a csaja! -vertem vállba.
-Auu! Oké, oké.
Takonypóc hátrált pár lépést tőlem.
-Nem is csodálkozom rajta-mondta valaki. De ki is? Persze, hogy Hanga. Istenem ez a csaj az idegeimre megy. Hagyjon már békén.
-Mellesleg miért is nem? -kérdeztem unott arccal, és ijesztő nyugodtsággal.
-Most kezdjem el sorolni?
-Természetesen. Időnk az van bőven. -mondtam.
-Oké-vigyorgott gonoszan, én pedig leültem egy kőre, és kezeimmel megtámasztottam a fejemet, tudtam, hogy hosszú lesz,mint legtöbbször. -Először is:szőke vagy, és köztudottan a szőkék buták. Másodszor:hogy nézel már ki? Mint egy ős ember. Úgy viselkedsz mint egy fiú. Én értem, hogy vikingek vagyunk, de akkor is LÁNY VAGY!!!-a végét jól kihangsúlyozta. -Állandóan fiúkkal lógsz, úgy jársz mint ők, úgy beszélsz mint ők,úgy böfögsz mint ők! Szerinted ez normális?
-Ja-mondtam,majd böfögtem egy picit,mire a többiek hatalmas röhögésben törtek ki.
-Olyan gyerekes vagyok.Ah!-rohant el.
-Nagy voltál Asztrid-ütögette meg a hátamat Fafej.
-Elegem van belőle!-dühöngtem
-Ja,hát eléggé idegesítő-mondta Hablaty-de én megyek aludni,sziasztok.
-Szia-köszöntünk el tőle egyszerre.


Elmentem kiszellőztetni a fejemet. Csak futottam,futottam,nem néztem merre. Egyszer csak megérkeztem a fájdalom fenyveséhez.
-Mint minden éjszaka,most is,igaz jó barátom?-kérdeztem a holdtól. Természetesen választ nem kaptam,de elmosolyodtam. Minden este,amikor ki akarom szellőztetni a fejemet ide lyukadok ki. Beléptem,és megpillantottam a barlang-erdőt. Az állatok és a fausták ott voltak mint mindig,én pedig közelebb mentem,amíg valami rám nem ugrott.
-Bolyhos!-öleltem meg fausta barátomat.Ő nyüszögött valamit,ami egy köszönésnek felel meg. Már 4 éve,hogy ismerem őt. Ő volt az a beteg fausta,akit megmentettem. Azóta félig halott vagyok mint Írisz és Hablaty. Igazából nem nagyon változott meg az életem,csak tudok irányítani egy elemet.A villámot. Az említett eset után másfél évbe telt mire elfogadtam,és megtanultam kontrolálni az erőmet. Nehéz időszak volt. Azóta is csak ők,és a srácok tudnak róla,bár ha nagyon ideges vagyok akkor nem mindig sikerül,ezért szeretem kerülni a pöffeszkedő kisasszonyt.
Hanyatt feküdtem a puha kissé nedves füvön,és elkezdtem gondolkodni Takonypóc szavain. Na,ez is kivételes alkalom,hogy Taknyi valami "nemtotálhülyeséget"mondott. Én és Hablaty?De hát mi mindig is barátok voltunk. Együtt mentünk el repülni,együtt neveztünk be a sárkány likőr ivó versenyre(amit mellesleg én nyertem meg HA),együtt szívattuk meg az ikreket,együtt csináltunk Írisznek szülinapi bulit. Soha nem gondoltam úgy rá mint A FIÚRA. Elegem volt már,szóval elvetettem ezeket a gondolataimat,biztos téves név szó alatt,és elaludtam.

2014. október 31., péntek

13 fejezet-Misztikus lények világa

Az éjszaka, a hold birodalma. Ilyenkor ő a nagy úr, a csillagok pedig az alatvalói. Arra kényszeríti őket, amire csak akarja, bárki aki ellenszegül neki megbünhődik. Átváltozik mondákban szereplő lénnyé, elveszíti mindenét, felszívódik. Senki nem kívánt ilyen életet, akiről pedig kiderült, azt kitaszították, megölték. Morbid világ volt ez, engem mégis vonzott. Teli holdkor éreztem teljesnek magamat. Mindig kiültem a szirte ,onnan figyeltem a fekete eget, a rajta világító csillagokkal, és a hold nagyúrral együtt. Csak órálig figyeltem őket, és próbáltam megfejteni élet formájukat. Az úr mindig letaszította trónjáról a fenséges napot, elfoglalta királyságát. Hajnalban mindig fordult a kockázat. Ez így megy már az idők kezdete óta, a két nagy ellenség közt. Olyanok,mint a háborúzó birodalmak. Minden naplementekor,és pirkadatkor az ég boltozata háborús övezet, veszélyes zóna. Nem értettem, hiszen élhettek volna békésségben is. Meg oszthatták volna a kéklő eget, a birodalmak egyesülhettek volna. Micsoda hatalmúk lenne! A Nap és a Hold a világ két ura, az ég királyságának vezetői együtt, szövetségesként győzhettek volna le mindenkit. De nem! Ehelyett mindenkit megkínoztak, földbe tiportak, megáláztak, még azokat a fenséges lényeket is, akiket Í risz mutatott. Választani kellett, hogy kihez leszel hű, és kinek leszzel csak az átutazója. Én azt hiszem az éjszakához maradtam hű.



Kibontottam fonatomat, levettem ruháimat, és bele mentem a patakba. A víz jég hideg volt, bőröm fázott, én vacogtam, de nem zavart. A hold,az én drága holdam,kinek hűséget fogadtam,megvilágította puha arcomat. Hajamat óvatosan megfürdettem a jéghideg vízben. Figyeltem a patakot, ahogyan aprócska hullámokkal zacarja a teljesen nyugodt estét. Megláttam valamitba víz túl oldalán. Egy lányt. Haja térdig érő volr, de többet nem láttam belőle, merre amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen tűnt el. 
-A kiszámíthatatlan éjszaka, misztikus lényekkel. 


Kijöttem a patakból felvettem a nadrágomat, és felsőmet, de a szoknyám, és a vállvédőm eltűnt. Őszintén nem nagyon zavart, hiszen otthon van még,de érdekekt, hogy ki vihette el. A szírt mellett volt egy erdő, amit a vikingek ősz idős óta, csak a fájdalom fenyvese ként emlegetnek. Féltem bemenni, ki tudja, hogy a hold, mit tartógat számomra. 


Sötét volt ott bent, az orrom hegyéig sem láttam. De akkor megpillantottam valamit a hold fényében, a fekete ködöt. Egy ideig csak figyeltem apró mozgásait.  Ha a szél megjelent ide-oda dülöngélt, de nem ment el. Mint aki vár a zsíros kenyerére. Vissza akartam fordulni, féltem, de nem. Ez az én világon, hozzá kell szoknom a rosszabbik oldalához is. Lehet, hogy mutatni akar valamit, lehet, hogy csak én segíthetek, de ha nem megyek utána, soha nem tudhatóm meg, mit kellett volna tennem, a bűntudat marcangolna. Mély lélegzetet vettem. Minden kifújással távozott belőlem a félelem, bánat, és minden más negatív dolog, de belégzéskor, elöntött a jókedv, a vidámság és a kíváncsiság. Mennem kell,, csak ez a gondolat kavargott bennem. Nem húztam tovább az időt,megfordult am, rápillantottam a fekete ködre, és már követtem is. 


A fenyves belseje nem is volt olyan ilyesztő, félelmetes. Kivűlről,szürke levelek borították a fákat,alig hatolt át fény a félig kopasz fákon. De az erdő belseje teljesen más volt. A fák levelei zölden virítottak,nem öreg ezer éves fák voltak,hanem friss egészségesek. A talajon állati maradványok helyett,zöldellő lehullott leveleket találtam. Megnyugodtam,hogy az ősi viking legendák nem igazak,de még mindig érdekelt,hogy a köd miért vezetett pont engem ide. Elérkeztünk egy barlang bejáratához. Lenéztem ide vezetőmre,aki kezdett elhalványodni,amíg teljesen el nem tűnt. Mély levegőt vettem,és biztattam magam.
-Gyerünk Asztrid,képes vagy rá.
Ilyen helyzetekben mindig felmerült bennem ugyan az a kérdés:
-Vajon a régi énem mit tenne most? Félne? Elfutna? Bátran,nem törődve a veszéllyel bemenne? Segítséget hívna?
Sajnos ezekre a kérdésekre soha nem kapom meg a választ. Mindig elszomorít ez a gondolat,olyan mintha eltűntem volna,és mindent újra kellene kezdenem. Soha nem mondtam el senkinek,de féltem. Féltem attól,hogy soha nem leszek régi önmagam. Ilyen álmok gyötörtek,ezért szerettem este kint lenni. Egyedül lehettem,rájöhettem ki lehetek,ki vagyok,ki voltam. De most nem érdekelt,hogy ki voltam,ki lehetek,hanem az,hogy ki vagyok.

Belépve szemem-szám tátva maradt. Igazából nem is tűnt barlangnak,hanem varázs erdőnek,mint a tündér mesékben. Mindenhol zöldellő fák voltak,és misztikus lények. Apró tündérkék szálltak a barlang boltozatánál,a földön furcsa lények mászkáltak,apró szárnyakkal,és a távolban egy unikornis volt.
-Akkor minden mesebeli lény létezik? Itt Hibbanton is?
Közelebb mentem,ott álltak egy fűzfa alatt,egy csomó faustával együtt. Nem hittem,hogy látok valaha ilyen lényeket. Valami történhetett,mert a barlang-erdő (én már csak így nevezem,mert nem tudom eldönteni,hogy mi is ez a hely pontosan) összes lénye oda sietett. Lassan közeledtem,ez néhány lénynek nem volt ínyére,rám vicsorogtak,vagy rám ugrottak. Megláttam egy sérült faustát,aki már szürke volt. Nem tudtam,hogy mit csináljak.

2014. október 27., hétfő

12. Rész-A helyes út a megbocsájtás

Láttam Írisz arcán a borzalmas dühöt és fájdalmat, amit ez a mondat keltett benne.
- Tudom-mondta, mire mindenki ledöbbent.
-Honnan?-kérdezte Drago.
-Azért, mert 7 éve elmenekültem otthonról, az nem azt jelenti,hogy elfelejtettem az apámat!
Az őrült rámosolygott szelíden, mintha hirtelen más emberré vált volna. A pillantása gyengéddé alakult, gesztusai óvatossá váltak. Lassan közeledett Írisz felé, de ő meghátrált.
-Kérlek menj el, nem tudom elfelejteni a történteket. Nem haragszom,de a múltat nem tudom elfelejteni. Szeretlek,mint lány az apját,de neked másik világban kell élned. Mindig is sárkányokat öltél,én meg tanítottam őket,és a kettő együtt nem megy. Ha már ezzel a barbár foglalkozásoddal nem tudsz felhagyni,akkor legalább menj el jó messzire,ne fájjon jobban.
-De az anyádat is egy ilyen lény ölte meg,és te képes vagy megbocsájtani? Téged is majd nem elveszíttettelek.
-A megbocsájtás mindig a helyes út,akármikor,akármiért,de tudom,hogy te erre még nem vagy képes. Menj el Hibbantról,és hagyd békén a sárkányainkat,apa!-az utolsó szót már csak suttogta. Íriszt még nem láttam ilyennek. Olyan nyugodt,és békés volt. Az apjával két teljesen más világ tagjai voltak,mégsem öldökölték egymást,és eltudtam képzelni,hogy egyszer majd együtt élnek.De nem most,nem ma.Dragon látni lehetett,hogy erre még nem képes,és hogy még nem dolgozta fel a múltat,akármi is történt.A szeméből sugárzott a fájdalom,és az enyhe boldogság,hogy újra láthatta a lányát. Intett a hajóknak,és elmentek,de tudtuk,hogy még vissza térnek. Ha nem is a sárkányok miatt,de Írisz miatt biztosan. 

A falu csak tátott szájjal figyelte,az egész beszélgetést. Dragoék elmentek,és Írisz elrepült Mennydörgésen. Repteiket hangos dörgés és villámlás követte,zuhogó esővel körítve.

Mindenki ment a dolgára,viharra számítottunk.
-Szerintem menj Írisz után,jót fog tenni neki egy kis társaság.-fogta meg a vállamat Hablaty. Én csak egyet értően bólintottam,majd felültem Viharbogárra,és mentem a nyomaik után.  Elképzeltem,hogy mit érezhet,de a fájdalmát nem tudtam. Egyszerűen elképzelhetetlen volt. Évekig nem látta az apját,aki nem mellesleg sárkányokat írt. Már ez is egy borzalmas dolog,de aztán még találkozik is vele hét év után. Szegény. Hablatyék mindig meséltek róla,hogy milyen voltam mielőtt elvesztettem az emlékeimet. Ahogy mesélték teljesen Írisz rajzolódott ki a meséjükből,de azt mondták,hogy ez én vagyok. Azóta mindig felnézek rá,de most megmutatta,egy teljesen új oldalát. Már több mint a fele szigetet körbe jártuk,de sehol sem találtuk. 

Már későre járt,amikor megpillantottam egy fekete árnyat az erdő közepén. Leszálltam Viharbogárral,és egy fekete köd volt az. Korom fekete volt,és körözött a fák körül. Nem tudtam,hogy mi az,elrettentett a gondolat. Közelebb mentem hozzá,de ekkor valaki rám szólt.
-Ne nyúlj hozzá!-ismerős volt a hang,megfordultam,és egy furcsa sárkányt láttam. Sárkány volt,de félig farkas is. Éppen futni akartam volna,amikor még több ilyen lényt láttam. Mindegyik félig sárkányt volt,félig pedig valami más állat. Tudtam,hogy nem tudok innen elmenekülni,így csak reménykedtem,hogy valaki megment.
-Asztrid!-hallottam a nevemet. Ott állt mellettem Írisz.
-Jaj de örülök neked! Egész nap téged kerestelek,de megtámadtak ezek..ezek... Tudod te mire gondolok!
-Igen,tudom,és ők nem ezek,van nevük is: Fausták
-Mik?
-Fausták. Félig sárkány félig ember által ismert állatoknak a megfelelői. Isteni teremtmények,aki egy ilyet megöl,vagy megsért,örök átok várja.
Ezt az utolsó mondatot úgy mondta,mintha megtapasztalta volna már.
-És ezeket honnan tudod?-kérdeztem gyanakvóan.
Írisz leült egy köre,intett,hogy jöjjek oda,és elkezdett mesélni.
-Nagyon régen,amikor még apámmal éltem,sokszor nem bírtam nézni,ahogyan kínozza a sárkányokat,így mindig elmentem a szigetünkön levő erdőbe. Egyszer amikor éppen egy nagy veszekedés folyamán szöktem el,sírva rohantam arra a helyre,de akkor megláttam valamit. Ezt a fekete ködöt. Megakartam érinteni,de eltűnt. Akkor jelentek meg a fausták. Az egyik oda jött hozzám,egy félig sárkány,félig gazella. Megfogtam,de elsötétült. Meg ijedtem,eldobtam magamtól,de megsérült a lába. Hatalmas mennydörgés rázta meg az erdőt,a fák rázkódni kezdtek,és megint megjelent a fekete köd. Megállt előttem,utána pedig megszállt. Mindent máshogy láttam,ekkor lettek természet feletti képességeim. Meghaltam.
-Na várjunk csak! Te halott vagy?
-Igen!
-De akkor hogyan látlak,és foglak,és...
-Befejezhetem?
Bólintottam,majd folytatta.
-Vissza szaladtam a várunkba,és elmondtam apámnak sírva,hogy mi történt. Elkezdett mesélni ősi legendákat olyan emberekről,akiket megszállt a sötétség,és utána már csak a faustákkal értettek szót,eltávolodtak az emberektől. Én nem akartam ilyen lenni. Kirohantam a lakásunkból,és megfogtam mennydörgést,rá erőszakoltam magamat,és elrepültem. 2 évig éltem egyedül. Egy nap azonban Hablaty és Fogatlan megtaláltak. Elmeséltem neki m történt velem,hogyan szöktem el,és ő tudta a megoldást. Azt mondta,hogy osztoznom kell az átkon egy emberrel,és át kell nyújtanom az erőm felét. Nem tudtam,hogy ki vállalná ezt. Ő megtette. Ősi rituálé kellett hozzá,és Hablaty hónapokig szenvedett a fájdalommal,ami ezzel járt,de sikerült. Azóta élek vele együtt,és így értjük meg egymást. Neki köszönhetek mindent.
-Akkor ő is látja ezeket a lényeket?
-Igen,bár ő inkább rám hagyta őket,nem annyira az ő világa. Tud bánni velük,meg az erejével is,de azóta nem használja.
-Mióta?
-Ööö....inkább hagyjuk,majd elmesélem valamikor,de most már vissza kéne mennünk nem de?
-De.-helyeseltem.
Felpattantunk a sárkányainkra,és vissza repültünk a faluba.

-Na?-kérdezte Hablaty.
-Jól sikerült a beszélgetés,de te holnap szépen elmagyarázol mindent!-ütöttem karba.
-Áúúú! Mit mondjak el,már mindent tudsz rólam!
-Akkor a fausták nem is léteznek,meg semmi ősi rituálé!-vágtam rá gúnyosan.
-Írisz mesélt neked ezekeről?
-Áhá! Most lebuktál! Na Hablaty Horrendous Haddock III,holnap szépen mesélni fogsz nekem. Jó éjt.
Hátra pillantottam,és még mindig ott állt tátott szájjal. 


  

2014. október 23., csütörtök

Please Segítség!

Olaaa miaaaamoorreeeesss!

Mielőtt bármit is kérdeznétek,a kövi rész hétvégén jön! :)
És most térjünk is rá a témára!
Elegem van abból,hogy ilyen rövid részeket írok nektek! (ez is de jó,nekem van elegem és nem nektek! XD)
Ezért most segítséget kérek egy: Szerkesztő felvétellel!
Ez az ember segít nekem részeket írok,és így hosszabb lesz,és választékosabb,váratlanabbnál váratlanabb fordulatokkal!(és lehet,hogy sűrűbben jönnének a részek! :)
Ha szeretnél nekem segíteni,akkor ezeket tedd meg:
Legyél feliratkozva :)
Legyél fent facebookon,vagy twitteren,hogy tudjunk beszélni.
Ne csak 1-2 részig segíts:)
Legyen írás tudásod
Legyél legalább 11 éves
Írd IDE! kommentbe,ha szeretnél jelentkezni! :)
És ez nem "kizsákmányolás lenne",hogy én viszem el a pálmát,közös lenne a blog is :)
Várom a komikat! :)

2014. október 12., vasárnap

11. fejezet-Te vagy az apám?

Sziasztok!
Köszönöm a 12 feliratkozót,imádlak titeket. És most egy rossz hír: a történetnek a vége és a közepe már megvan,csak össze kell kötnöm őket a jelennel,amihez nincs ihletem. Így sajnos a következő 10-20 rész olyan rövid lesz mint az előző. Remélem nem nagy gond,de utána majd ezerrel nyomatom a x3 x4 hosszabb részeket. Jó olvasást!

Annyira irritáló Hanga. Állandóan Hablaty körül nyüzsgölődik,mást nem is enged oda. Nem vagyok szerelmes Hablatyba,de akkor is zavar,és úgy látszik nem csal engem. Írisz és Halvér is már csúnyán néztek Hangára,nekik sem volt az ínyükre. Oda akartam menni hozzájuk,de nagyon nagy szerencsémre a kis fekete ördög meglátott és máris elkezdett beszélgetni vele. Milyen kis szemét. A fejem vér vörös volt,lángolt mint egy vulkán,elkellett volna engem oltani. A kis majom ezt is látta,de csak egy idegesítő mosolyt rakott az arcára,amitől még dühösebb lettem. Nem ég le a pofájáról a bőr? Erre a csitrire bíztuk a sárkányainkat? Viharbogárhoz egy ujjal sem fog hozzá érni,majd Elsa gondoskodik róla. Apropó Elsa. Nem tudom hogyan bír egy barlangban lakni ezzel a majommal. Totális ellentétek. Neki van humora,kedves,és nem akaszkodik rá mindenkire. Hirtelen a szél bejött a barlangba
és iszonyatosan hideg lett. Hablaty,Írisz és Elsa egymás mellé álltak,és vízzel befedték a bejáratot. Én persze frászt kaptam,hiszen mióta is uralják az elemeket? Írisz meglátta az ilyedtséget az arcomon és elkezdett magyarázni:
- Hablaty és én elemeket idomítunk,de te ezt már tudtad.
-Én?-néztem értetlenül.
-Tudtad az emlékezet kiesésed előtt.
-Óoo....így már érthető.
Utáltam,hogy nem emlékeztem semmire. Butának és sebezhetőnek éreztem magamat. Gothi szerint kell egy mély emlék,hogy vissza jöjjenek,de vajon mi!? Hablaty oda jött hozzám,úgy látszott eléggé ideges.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze.-mondtam flegmán.
-Biztos?Mert amióta itt vagunk te..
-Jól vagyok,oké??Nincs semmi bajom,fogd már fel!
És ezzel ki is rohantam könnyes szemmel,de ezt már nem láthatta,hiszem Elsa felé fordult.
-Mi lehet a baja?
-Nem tudom,de hagyd magára,hadd nyugodjon meg.

                            0

Már órák óta kint ültem a barlang bejáratánál,azon filózva,hogy a kis majmocska hogyan mászik rá Hablatyra. Az a csaj kibírhatatlan volt! Inkább szálltam volna szembe Drago seregével,mint hogy hetekig ezzel a csitrivel legyek össze zárva. Ezt is fogom tenni! Haza megyek és segítek Pléhpofának!
-Ebben senki sem akadályozhat meg!
-Vagy mégis!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött-mi bánt ennyire?
-Mondtam már,hogy semmi!
-Ha nem akarod elmondani akkor ne mond. Csak úgy ültünk kint a szirten,amikor észrevettem valamit. A hajam teljesen tönkre ment! Most fonhatom újra az egészet..remek!
-Holnap vissza megyünk Hibbantra sárkányok nélkül.- mondta Hablaty.
-Végre egy jó hír. Elsa itt marad?
-Persze,Hangával együtt.
Ó,már megint az a kis majom!! Tuti,hogy bejön Hablatynak,de mostantól nem érdekel! Nekem ő nem tetszik,nem szólok bele,de ő rontja el az életét.
-Akkor megyünk aludni?
-Oké-válaszoltam,hiszen már nagyon fáradt voltam.

                              0

Bent már mindenki húzta a medve bőrt,csak én meg Hablaty voltunk fent. Nem bírtam elaludni olyan sok dolog kavargott bennem.
-Min gondolkozol?
Ez a fejembe lát?
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá nagyon bunkón.
-Ma miért vagy ilyen velem?
-Ó nem is tudom... talán azért mert megállás nélkül enyelegsz Hangával?
- Ő tapadt rám,és egyébként is nekem más tetszik.
-Az is ilyen csitri?
-Nem,ő sokkal kedvesebb. A haja arany színű,mint a korai margaréta,gyönyörűen csillog a napfényben. A szeme tengerkék,ha csak belenézek,nem bírok benne gyönyörködni.
-Biztos szép lány lehet-mondtam.Tuti nem olyan mint Hanga,hiszen akkor Hablaty nen beszélne róla így. -Az ám,őrülten szeretem. De ő...
-Ő nem szeret?
-De szeret csak...
-Akkor jó.- ásítottam majd azonnal álomba szenderültem.

                               0

-Jó reggelt-keltem fel erre a mondatra. Miért nem lehet még aludni? Lassan kinyitottam a szememet,ami elég nehézkesen sikeredett,majd körbe néztem. Minden össze volt pakolva,2 sárkánnyal együtt. De miért is? Ja tényleg! Hablaty tegnap mondta,hogy ma indulunk haza.
-Mindenki sárkányra! Elsa és Hanga elvisznek minket Hibbant rejtett részére,és onnan vissza gyalogolunk a faluba,Drago érkezése előtt.-mondta Hablaty.
-Oké!-válaszoltuk kórusban.
4 ember utazott egy sárkányon. Én villám gyorsan oda száguldottam Elsához,még véletlen sem akartsm a majmocskával utazni. Elsa sárkányához ült még Hablaty és Kőfej. A többiek Hangához mentek.

                            0

Az út egészen türhető volt azon kívűl,hogy Fafej az idétlen poénaival próbált minket szórakoztatni,reménytelenül,és Takonypóc egész végig rám meredt undorító szerelmes pillantásaival. A faluba érve a két lány már hazament.
-Gyerünk,Drago mindjárt ide ér!-hallottuk minden honnan ezeket a kiálltásokat. Természetesen igazak voltak,és az az őrült,már 10 perc múlva itt is volt. A haja korom fekete volt, ruhája sárkány bőrből készült. Micsoda egy barbár állat! A jobb keze nagyon furcsa volt,mintha fémből lett volna. Rasztás alak volt,kinézete elrettentő.
-Adjátok át a sárkányokat!
Pléhpofa éppen szeretett volna megszólalni,de Írisz megelőzte:
-Nálunk nincsenek sárkányok! De ha lennének is,akkor sem adnánk! Szóval el lehet húzni bye bye!-a végét már viccesen mondva. Drago csak nézte,de furán. Nem tudom elmagyarázni,de furcsa volt a hallgatása.
-Amikor először fogtalak a karomban,olyan kicsi és esetlen voltál.
-Te meg miről beszélsz? Talán ismerlek?
-Nem dehogy is, hiszen csak egy baba voltál,de egy apa sosem felejt



2014. október 5., vasárnap

10. fejezet-Sárkányok nincsenek

-Ha csak nem mi??-kérdezte kissé idegesen Pléhpofa.
-Ha csak nem,el nem bújtatjuk a sárkányokat,arra a szigetre,ahonnan én jöttem! Nagyon messze van,Drago nem menne oda,főleg a történtek után.
-Mi történt ott?-kérdeztem érdeklődve.
-Hosszú lenne elmesélni, és most időnk sincs rá. Szóljunk az egész a falunak hogy a sárkányokat hozzák a  partra.
Hablaty és Pléhpofa elindultak a falu felé figyelmeztetni mindenkit,engem pedig a partra küldtek,hogy felkészítsem a sárkányokat a hosszú útra.


A nap már nyugovóra tért,az ég a szivárvány ezet színében pompázott. Kellemes szellő fujdogált,a tenger gyönyörű hullámain az a pár forrkatlan úszott,akiket én kisértem. A srácokkal elosztottuk a sárkányokat,és külömböző úton megyünk,ne hogy Drago esetleg meglásson minket. Én harminc siklót,5 forrkatlant,és 23 rettenetes rémet kísértem. A nap már eltűnt a horizontról,ideje volt leszállnunk,arra a szigetre,amit Hablaty bejelölt a térképen. Minden sárkányt gondosan elrejtettem,én pedig felmásztam egy alacsonyabb fára. Próbáltam álomba szenderülni,de nem ment. Írisz azt mondta,hogy akármi történik,nem szabad elhagynunk a sárkányokat,vagy segíteni egymásnak. Aki elhagyta a saját útvonalát,az veszélybe sodorja az egész akciót! A hold fehéren világította meg,a sápadt arcomat meg nyugtató érzés volt. Elkezdtem gondolkodni ezen a fura,rasztás alakon. Mintha láttam volna már valahol! De hol,és mikor? Sajnos amióta történt ez a baleset, sajnos semmire sem emlékszem. Lehet,hogy ezzel az emberrel,is akkor találkoztam? A szemem egyre nehezebb lett,szépen lassan lecsukódott.


Valami vizes,nyálkás dolog elkezdett nyalni,erre felébredtem. Természetesen Viharbogár volt az,jelezve,hogy indulnunk kell. Nagyon korán volt,a nap még alig kandikált ki a hegyek mögül. Az ég vörösen izzott,mintha éppen egy vulkán tört volna ki. Körbe néztem a szigeten. Nagyon kicsi volt,talán hatod akkora mint Hibbant,szinte csak fák voltak rajta. Láttam,hogy a sárkányok még nem nagyon tértek magukhoz,így hát elmentem vizet keresni. A táj gyönyörű volt,álomba illő. A fák legtöbbje az égig ért,alig voltak kisebbek. A fű bársonyos volt,még harmatos. Halk csobogásra lettem figyelmes.Elindultam a hang felé. Egy pici patakocska volt a sziget déli részém,ami a tengerbe ömlött. Elővettem a kulacsomat,és megtöltöttem,a friss,hideg vízzel.


A nap egyre jobban kelt fel,ideje volt indulni. A forrkatlanokat kicsit előre küldtem,de öt perc múlva már mi is elindultunk. Volt valami fura a levegőben. Valami olyan dolog,ami egyszerre volt csodálatos,és elrettentő. Vajon a többiek is jól haladnak? Nem vagyunk lemaradva? És ha valami baj történt velük? Ezek a pillanatnyilag megválaszolhatatlan kérdések keringtek a fejemben. Intettem a sárkányoknak,hogy siessünk,ne hogy elkéssünk. Ebéd idő lehetett,amikor hangos kiálltásra lettem figyelmes. Nem is akármilyenre:éjfúria kiálltásra. Hablatyék is biztosan itt vannak a közelben. Ez egy kicsit megnyugtatott,de hamar abba maradt a nyugodtságom. Előkaptam a térképet,és a szám elé ragtam a kezemet.
-Ajaj,egy szigetnyivel arrébb kéne lennünk. Hablaty biztosan meglátott minket. Gyerünk kislány,menjünk arrébb,ne hogy baj legyen.


A múlt éjszaka nem álltunk meg aludni,mert a kis kitérőnk fél napba telt. A sárkányok egészen jól bírták,de én.....én nem. A végkimerülés szélén jártam,amikor észrevettem a fészket. Az egész egy hatalmas jég tömb volt,a tenger közepén.
-Gyerünk srácok,már majdnem ott vagyunk.
Bementünk egy barlangba,és amit láttunk,az elképesztő volt. Ez a hely tele volt sárkányokkal,de a legtöbb ismeretlen faj. Írisz már ott volt,és látta, hogy borzasztó állapotban vagyok.
-Asztrid jól vagy?
-Nem,egy szemhunyásnyit sem aludtam,mert letértünk az útról,és fél napba telt vissza találni.
- Pedig idő előtt jöttetek, mert a többiek csak 3 óra múlva érkeznek meg.
-De jó,akkor aludhatok?
-Persze,de.....-Írisz be se fejezte a mondatot,én már mélyen húztam a medvebőrt.


-Asztrid,kellj fel-hallottam egy halk hangot.
Kinyitottam a szememet,és már mindenki ott volt.
-Álom szuszék-röhögött hangosan Fafej. Szépen lassan oda mentem hozzá,mint egy viking,aki részegre itta magát jaklikőrrel,és icipicit hasba ütöttem,de csak annyira,hogy összeesett. Tuti nem fájt neki.
Akkor ha már itt van mindenki teljesen egészségesen-kezdte Hablaty-akkor bemutatnánk nektek Írisszel két jóbarátunkat.
A barlang mélyéből előjött két alak. Mind ketten lányok voltak,velünk egyidődnek néztek ki. Az egyik nagyon hasonlított a vikingekre:hosszú fekete haján olykor-olykor megcsillant a fény. Barna csizmát,és zöldes felsőt viselt. Nadrágja fekete volt. A másik teljesen máshogy nézett ki: hófehér hajában,finom fonás volt. Hosszú kék ruhát viselt,ami tele volt csillámokkal,de cipőt nem hordott.
-Bemutatom nektek Hangát,és Elsát,akik vigyáznak majd a sárkányainkra. Higgyétek el,profik,és jó barátok.-tette hozzá Hablaty.
Elsa eléggé szimpatikusnak tűnt,de Hanga nem. Olyan szerelmes pillantásokkal fürkészte Hablatyot,ami irritált. De engem mióta is érdekel Hablaty?

Ez lett volna a 10 .rész!
Remélem tetszett,írjátok még komiba,vagy chatbe.
Ui.: Elsát ne annyinak képzeljétek el mint a Frozen-ban! Itt most egy idős Hablatyékkal,azaz 16 éves!

2014. szeptember 20., szombat

9. Fejezet-Ki vagyok én?

Egy kis madát szállt az égen. Mintha semmi baj nem lenne,ő csak boldogan röpködött.Bár csak így lett volna. Bent ültem egy szobában,ami elvileg az enyém,de míly meglepő,erre sem emlékeztem. Azóta 3 nap telt el. Hablaty megpróbál segíteni rajtam,de nem tud. Ez az érzés borzasztó volt. A szívem hevesen vert,még a hangját is lehetett hallani. Mindenki a faluban azért sürgölődött,hogy vissza szerezzék az emlékeimet,de szintén reménytelenül. Az öreg asszony,a neve azt hiszem Gothi,leírta,hogy az emlékeim oda vesznek,de mindenki csak nyugtatgat,hogy minden rendben van. De látom,hogy ez nem igaz! Ne nézzenek már bolondnak! Írisz és Hablaty néhány alap dolgot magamról megtanítottak:
1. A nevem Asztrid Hofferson
2. Hibbanton élek, és 16 éves vagyok.
Ennyi,és semmi más! Vajon mit csináltam egész életemben? Kedves voltam,vagy erőszakos? Csak egy picike emlék,egy parányi segítség. De akárhogy reménykedtem is semmi sem történt. Talán dél lehetett. A nap erősen sütött,néhol déli bábok jelentek meg. Gyönyörű nap lehetett volna. Mindenki kint volt,és sárkányokon repültek.
Éjfúria kiálltást hallottam,ezért kimentem.
-Asztrid,mindenhol téged kerestünk. Gyere,próbálunk segíteni.
Igen,a srácok minden nap tartottak egy órát,hogy vissza jöjjenek az emlékeim.
-Hablaty elég! Reménytelen.
-Ne mondj ilyet hiszen bármi lehetséges!
Én inkább felpattantam Viharbogárra,és elrepültem.
A tenger gyönyörű volt,szín tiszta.
Láttam,ahogyan Forrkatlanok úszkálnak nagy boldogan a zátonynál. Az égen Szörnyen Nagy Rémségek siklottak,kicsinyeikkel együtt. A távolban egy apró foltott pillantottam meg,mintja egy hajó lett volna az.
-Mit gondolsz Kislány,megnézzük,hogy ki az?
Viharbogár,csak egyet értően bólintott,és már indultunk is. Egyre csak közeledtünk,de amikor talán 5 méterre voltunk,hangos kiálltás zavarta meg,az addig háborítatlan eget.
-Sárkány,lelőni!
Amint ezt meghallottuk,azonnal vissza indultunk Hibbant felé.
Vajon ezek kik?  Miért akartak mintket lelőni? Talán..hát persze! Sárkány vadászok.
Viharbogár gyorsabban,szólnunk kell Hablatynak!

                           0

Éppen a faluban sétálgattam,és azon gondolkoztam,hogy Asztrid miért nem akarja,hogy segítsünk?! Talán ez már tényleg sok neki. Gothi azt mindta,hogy csak egy mély emlék segíthet. De ez mit jelent? Ekkor Sikló Sárkány hangot hallottam,és Asztrid jött ilyedten felém.
-Hablaty,sárkány vadászokkal találkoztunk!
-Hol?-kérdeztem ilyedten.
-Annál a sziget csoportnál. Mit is mondtál,mi a neve?
-A Nyaktörő Lábnál?
-Igen,ott.
-De az nagyon közel van,ha oda elmentek,akkor ide is eljönnek!
Szólnunk kell Pléhpofának!

                            0

Hablaty nagyon megijedt a hír hallatán, már rohantunk is a főnökhöz. Vajon hogyan fog reagálni? És mit tesz majd? Harcol,vagy elmenekül?? Talán nem is az a kérdés,hogy mit tesz,hanem hogy mit kéne tennie. A sárkány vadászok miért ölik ezeket az állatokat? Miért nem nevelik őket,mint mi? Egyszerre túl sok kérdés forgott bennem,így egy kicsit megszédültem.
-Asztrid jól vagy?-kérdezte Hablaty. -Persze.
Le kell nyugodnom,hiszen Pléhpofa biztosan kitalál valamit. Rohanva beestünk a Nagy Terembe,ahol éppen gyűlés volt.
-Gyerekek,mit kerestek itt? Hiszen gyűlés van.
-Sárkány vadászok vannak a Nyaktörő Lábnál!- szuszogta Hablaty,és majdnem kiköpte a tüdejét. A térdére támaszkodva várta a főnök válaszát. Pléhpofa szeme tágra nyílt,az arcán apró félelem látszott.
-Ez biztos?
-Igen,Asztrid látta.
-Asztrid,hogyan nézett ki?
-A flotta élén egy rasztás,fekete szakállú férfi állt. Nagy köpenye volt,ha jól láttam sárkány bőrböl. Az arca piszkos volt,és elrettentő.
-Drago Vérdung!-mondták egyszerre.
-Drago milyen Durung? -kérdeztem,mert a fickónak elég érdekes neve volt. Durung? Kinek adnak ilyen nevet?
-Drago Vérdung,egy őrűlt sárkány vadász,aki a hatalma alá vonja,ezeket az isteni lényeket.-mondta Hablaty.
-Te már találkoztál vele?-kérdezte Pléhpofa.
-Igen egyszer. Elakarta foglalni a sárkány fészket,ahol addig laktam. Életem legnagyobb háborúja volt,akkor vesztettem el a lábamat,és ismertem meg Íriszt.
-Akkor jobb lesz,hogyha távol tartjuk Hibbant-tól.-mondtam.
-De sajnos nem lehet,teljesen őrült! Ha meglát egy darab sárkányt is a szigeten,akkor rossz vége lesz. Nem tudunk mit tenni.-keseredett el a főnök.
-Ha csak nem........

2014. szeptember 19., péntek

Ez miért jó nektek???

Ola!

Nem értem az embereket!
Miért kel lefikázni a blogot??
Miért kell rondákat írni róla??
Szerintetek ez nekem jól esik???
Mert egyesek csak leszólni tudják!
"Milyen szar"
"Ezt egy 3 éves írta?"
"Szar bazdmeg"!
Akinek nem tetszik,el lehet húzni!
Így mindenkinek jó:Ti nem erre a "szar" blogra fecsérlitek az időtöket,én meg írhatom tovább.
Persze ezt nem arra értem,aki építő kritikát mond,és tanácsot!
Én megfogadom őket!
De aki nem tud normális kritikát írni,csak becsmérelni,az húzzon el a picsába!(már bocsánat)
Csak az jöjjön a blogra,akinek tetszik!


Akiknek meg tetszik,és bíztatnak,azoknak külön köszönöm,kiemelve a blog legnagyobb rajongóját Mata Fruzsinát! :)

Előzetes!

Sziasztok! :)

Próbáltam trailert csinálni a blognak!
Döntenetek kéne!
Melyik lett kevésbé béna??(bár csak a zene más)
Várom komiba! :D






2014. szeptember 17., szerda

8. rész-Az emlékek tengerén

Sziasztok!
Először is köszönöm a több mint 4000 megtekintést!
Szuperek vagytok!
Ennek örömére egy rövidebb 8 részt hoztam!
Másodjára: láttam,hogy a 7. részt egyszerűen utáltátok!
Semmi pozitív vissza jelzés nem érkezett,szóval az olyasféle részeket mostantól hanyagolom! :)
És kérlek írjatok kommenteket,vagy pipáljatok,mert így nem tudom,hogy folytassam-e!?


A tegnap este felejthetetlen volt,jó és rossz értelemben is.
Takonpócnak szerencséje van, mert nincs kedvem kimenni a házból,így nem dobhatom Kampó szájába.
De persze ott volt a repülés Hablattyal.
Nem tudom, hogy miért adtam neki puszit,de egy valami biztos:
Nem vagyok belé szerelmes!
Egyszerűen ő nem az a típus,aki életem szerelme lehetne.
Talán köszönet képpen adtam neki.
Na mindegy,ezen nincs kedvem többet filózni.
De ha így bele gondolok,szinte alig tudok róla és Íriszről bármit is.
Múltkor meséltek valamennyit,de hát én.....
-Gyere Vihatbogár,megjött a kedvem a repüléshez.
Drága sárkányom már pattant is ki az ágyából,nagy boldogan.
A partnál repültünk,gyönyörű idő volt.
A nap ragyogott,teljesen elvakított,bárány felhők úszkáltak az égen.
-Gyerünk Kislány,gyorsabban!
Hirtelen megláttam egy arcot.
Drago arcát!
-Állj Viharbogár,stop!!!
Ő megállt,de a gyors fékezéstől leestem a vízbe.
-Szerintetek hall minket?
-Meghalt-hallottam egy boldog kiáltást-tök baro!!
-Fogd be a szádat Fafej,ez nem poén!
-Hablaty??-nyöszörögtem hallkan.
-Igen én vagyok.
Lassan kinyitottam a szememet,és az ismerős mosoly fogadott.
-Mi....mi történt?
-Nem tudjuk,a tengerben találtunk, amikor repültünk a sárkányaikon.
Eszembe jutott,hogy azért estem le,mert megláttam Drago arcát.
-Fel tudsz állni?
-Persze.
De amint felkeltem,vissza zuhantam a földre,és bevertem a fejemet.
-Asztrid!
-Ki az az Asztrid?-kérdeztem.
-Te egy igazi móka mester vagy!-nevetett mellettem egy fiú. Na de jól vagy?
-Te meg ki vagy?-kérdeztem megint,mert az arca egyáltalán nem volt ismerős.
-Habkaty vagyok. Ez nem jó. Halvér,hívjátok ide Valkát,és Gothit,azt hiszem emlékezet kiesése van.
Kik ők,és miért hívnak Asztridnak?
Egyáltalán ki vagyok én?
Nagyon megrémültem,hiszen senkit sem ismertem.
Ekkor odajött mellém egy sárkány.
-Ó Viharbogár- kiáltottam-hol vagyunk??
-Tudod,hogy ki ő?-kérdezte a fura nevű fiú.
-Persze,ő a sárkányom.
-Akkor jó.
Még mindig nem értettem semmit.
Miért kérdezget ennyit?
Semmi köze sincs hozzá.
Egy valami biztos:
Meg kell tudnom,hogy ki vagyok és haza kell jutnom.
De hogyan?
Miközben ilyen fontos dolgokon járt az eszem 3 ember közeledett.
Egy termetes vörös szakállú férfi,egy vékony nő ,aki nagyon hasonlított a fura fiúra.
Arany barna haja,és smaragd zöld szeme volt.
Igen,biztos hogy rokonok.
És végül egy vékony,nagyob öreg asszony.
-De jó,hogy itt vagytok! Asztridnak emlékezet kiesése van.  Semmire sem emlékszik, csak Viharbogárra.
-Ti......ti rokonok vagytok fura fiú,és barna hajú nő?-kérdeztem.
Mind a ketten kérdően néztek rám.
-De udvariatlan vagyok-kezdte a nő-a nevem Valka,és nem,nem vagyunk rokonok Hablattyal.
-Pedig nagyon hasonlítotok,hiszen a szemetek,a hajatok,sőt még a test alkatotok ís hasonló.
Valka elmosolyodott.
Eközben odajött hozzám az öreg asszony megvizsgált,mintha beteg lennék.
Én elhúzódtam,hiszen semmi bajom sincs.
Valamit irkálni kezdett a homokba,amit a duci fiú,valahogy megértett.
-Azt mondja,hogy emlékezet kiesése van.
-Ezt eddig is tudtuk.
-És csak egy mély emlék tudja vissza hozni az emlékeit.
-De Asztridnak nincsenek "mély emlékei"-mondta egy vörös-fekete hajú lány,aki nagyon hasonlított rám.
-Ismernem kéne téged?-kérdeztem tőle.
-Attól függ.
Kettő nagy darab viking rohant oda hozzám,és szorosan megöleltek.
-Ó,drága kicsikém!
-Kik vagytok?
Lassan ellöktem őket magamtól.
-Nem emlékszik senkire,és semmire,csak Viharbogárra.
A szemükből hatalmas könnyek buggyantak ki,és elkezdtek sírni.
Felálltam,mert már elegem volt ezekből az emberekből.
Meg hibbantak.
-Gyere kislány-szóltam oda a sárkányomhoz-menjünk innen.
-Nem mész te sehova!-fogta meg a kezemet Hablaty.
-De itt senkit sem ismerek,még a sziget nevét sem tudo......
-Hibbant....Hibbant-sziget.-mosolygott rám.
-A neved Asztrid,Hibbanton laksz,és egyenlőre többet nem kell tudnod-mondta Valka.
-És én vagyok a barátod-mondta egy erős,eléggé beképzeltnek tűnő viking suhanc.
-Ja..biztos!-húztam el tőle a kezemet,óriási undorral az arcomon.
-Beviszünk a faluba.
Felpattantam Viharbogárra,és követni kezdtem őket.
Gyönyörű volt ez a sziget.
Végtelenségig húzódó erdők,felhőket érintő hegyek,patyolat tiszta patakok.
Nem emlékeztem semmire.
Megpróbáltam bízni bennük,és reméltem,hogy minden igaz,amit mondanak.

Ez lett volna a 8 rész!
Na,és akkor várom a komikat,hogy folytassam-e a blogot!

2014. szeptember 16., kedd

A győztesek! *.*

Sziasztok!

Lezárult a szavazás!
Nagyon boldog vagyok,a sok szavazat,és támogatásért! :)
Imádlak titeket! :D
De akkor kezdjük is!

Az 1. kategóriában,ugye a 2014/2015-ös tanév legjobb httyd-s történet írójának a címéért zajlott a verseny!
Ezt a díjat nem más mint: Amare99: https://www.fanfiction.net/s/10486818/1/Hajnalp%C3%ADr
Gratulálok!



A 2. kategóriában a 2014/2015-ös év legjobb httyd-s blogjára szavazhattatok!
A győztes nem más mint: Lili Baranyi: http://fogatlan.blogspot.hu/
 Gratula! :)


A 3. kategóriában a legjobb httyd-s íróra kellett szavaznotok!
A győztes: Lili Baranyi!!!
Gratulálok!
Lili!
Jövőre neked kéne megrendezni ezt a versenyt!
Kérlek írd hozzászólásba,hogy elvállalod-e!
Fontos lenne! :)


Gratulálok a többi versenyzőnek is! :)
Ti is jók voltatok,ne keseredjetek el,hiszen jövőre győzhettek!:)

2014. szeptember 14., vasárnap

7. rész-Az álmok néha valóra válnak

A nap sütött,az ég kék volt.
Tökéletes napnak tűnt,de csak eddig a percig.
Az ég beborult,és óriás villámok csapódtak a faluba.
Mindenki menekült,sikoltozott.
Egy kis lány tőlem pár méterre sírt.
Az egyik villám éppen felé tartott,de én még időben ellöktem onnan.
Futottam,hogy megkeressem a többieket,de senkit sem találtam.
Ahogy körbe néztem a falun mindenhol teljes volt a káosz,de mindenki eltűnt.
Hirtelen megláttam Drago-t.
Egyre közelebb jött,majd kinyitotta a száját,én meg eltűntem a sötétségben.


Felriadtam.
Izzadtam,és reszkettem.
Nyugi,csak egy álom volt-nyugtatgattam magamat.
Leballagtam a konyhába,kicsit még bágyadtan.
Írisz már ott várt engem karba tett kézzel.
-9-kor kell felkelni??-kérdezte.
-9 óra van????Nagyon elaludtam!
-Gyere gyorsan,mert Pléhpofa bejelentést tesz,és csak ránk várnak!
Felkaptam egy almát és már rohantunk


Nem tudtam vajon a a "nagy főnök" mit szeretne mondani,de a hirtelen bejelentései nem mindig jók.
Az arénába beérve,láttuk,hogy Takonypóc felénk integet.
Remek,még helyet is foglalt nekünk. Ah!
Én inkább Hablaty és Írisz közé ültem.
-Emberek figyelem!-kezdte Pléhpofa.-ma van 300 éve,hogy a vikingek Hibbantra költöztek.
Ennek örömére 1 nap múlva bált rendezünk!
-Hát én tuti nem megyek! A bál,meg én kettő külön fogalom!-súgtam oda Írisznek.
És mindenkinek kötelező megjelennie,egy saját készítésű ruhában!-tette hozzá Pléhpofa.
-Mi van??? Mindenki??? Ó,Pléhpofa de humoros,biztos csak viccelt.-mosolyodtam el.


Miután vége volt a gyűlésnek oda mentem Pléhpofához,és megkérdeztem tőle,hogy csak viccelt-e!?
-Teljesen komolyan mondtam Asztrid ,mindenkinek ott kell lennie.
-De én nem mehetek bálba!!! Az nem én lennék!
-Sajnálom,de muszáj!


A dühtől majdnem szétrobbantam.
Minek menjek el???
Hogy elessek a magassarkúban,és a puncs közepébe essek,aztán mindenki rajtam nevetne??
Egyébként is,ki hívna el??
Max. Takonypóc,de vele soha!!!


Leballagtam a konyhába mélabús arccal.
Ahogy láttam anyát nem nagyon érdekelte,hiszen az arcom alá nyomott,egy mini bűn ronda ruhát.
-Ó,Asztrid emlékszem,amikor én mentem először bálba,ez a ruha volt rajtam. Felejthetetlen éjszaka volt.
Én csak úgy néztem azt a förmedvényt,majd végre szóhoz jutottam.
-Ez nagyon ronda!!Nem veszem fel,sőt semmilyen ruhát nem veszek fel,mert el sem megyek!
-De Aszt....
-Nem,nincs Asztrid! Senki sem kényszeríthet rá!
Felrohantam a szobámba,és elkezdtem morgolódni.
-Ó,Thor,Ó,Thor!!
-Hülye bál,hülye ruha!
Elegem van!
Miért akar mindenki rám kényszeríteni olyan dolgo,ami teljesen eltér a személyiségemtől?
Szép ruhácskák,szerelmeskedés,ez nem én vagyok!
Kiugrottam az ablakon,és elindultam a medence felé.
Csak rohantam,és rohantam.
Egyszer csak megbotlottam valamiben,és hirtelen minden elsötétült.


-Asztrid! Nyisd ki a szemed! Ébren vagy??-hallottam ezeket a hangokat
Lassan kinyitottam a szememet,és a medencében voltam.
Körül néztem,hogy ki beszélt hozzám.
Hablaty?-raktam a kezemet a fejemre,mert nagyon fájt.
-Igen,én vagyok. Jól vagy?
Lassan felsegített.
-Asszem.


-Miért voltál egész este kint?Mindenki téged keres!
-Nem akarok bálba menni.
-Miért?
-Mert,az nem én vagyok,a csillogás,a puccos ruhák,egyszerűen nem tudom ott elképzelni magam.
Meg egyébként is. Melyik fiú hívna el??
Hiszen,én erős,és maga biztos vagyok,de arra senki sem gondol,hogy esetleg vannak érzéseim is!
-Asztrid én azt.....
-Most kérlek ne Hablaty,haza tudnál vinni?
-Persze.


A srácokkal elmentünk beszélgetni,és persze,hogy az a szörnyű bál lett a téma.
Miért nem lehet más a téma????
-Jaj én annyira örülök a bálnak-mondta Kőfej.
-Jah,ha bárki elfog hívni!-nevetett Fafej.
-Mondták már,hogy olyan vagy mint egy lány?-kérdezte Kőfej.
-És rád mondták már?
-Olyan gyönyörű éjszaka lesz. Te Asztrid,meg én lassúzunk,majd megcsókollak.
Ahogy ezt Takonypóc kimondta,én sírva rohantam az erdőbe.
-Ez kellett,tényleg?-mordult rá Hablaty.


Lent ültem a medencénél,és a vízre meredtem.
Ha már mindenkinek muszáj ott lennie,akkor engem miért nem hív el senki?
Takonypócot inkább hagyjuk.
És a ruha is borzasztó.
Nem megyek el,és punk tumm!
Könnyekben törtem ki,a tűzféreg sárkányok vígan ihattak volna alattam.
Igazából nem tudtam,hogy miért sírok.
Talán azért,mert nem akartam bálba menni,ruhám sem volt,és senki (normális) nem hívott el?
Milyen lesz már ott egyedül táncolni,vagy csak egyszerűen mindenkinek lesz partnere,csak nekem nem.


Hirtelen valakik megfogták a vállamat.
Összerándultam,de Írisz volt az.
-Miért sírsz?-kérdezte Írisz.
Elmeséltem neki bánatomat.
-Ó,hát ezen segíthetünk. Engem sem hívtak el,de majd mi csajok megleszünk! Kit érdekel ez a bál?
Majd mi ketten jót bulizunk.-kacsintott rám.
-Oké-szipogtam-de attól még kell ruha.
-Gyere,indulunk varrni!
-Rendben.

Otthon elővettem anya szekrényéből a cérnát,és a tűt,és azonnal munkához láttunk.
Legalább 5 órája varrtunk,amikor befejeztük.
Én egy hosszú kék ruhát varrtam magamnak,Írisz pedig egy hasonló lila ruhát.





-Na,vegyük fel,mert már így is késésben vagyunk.
-Hát nem is tudom,hülyén érzem benne magam.
-Ne beszélj angolnát,gyönyörű vagy! Jöhet a smink.
Írisz valami poros borzalmat nyomot az arcomba!
-Ez meg mi?-kérdeztem.
-Púder,de kell fekete szemfesték is.

Mire kijutottunk,Írisz a pokolba kergetett,a sok idétlen sminkel.
Talány nyolc óra lehetett,amikor megérkeztünk a nagy terembe.
Amikor bementünk szemünk-szánk nyitva maradt.
Minden csillogott,és ragyogott,eszméletlen szép volt.
Takonypóc füttyentett nekünk egyet.
-Ez tényleg nagyon bolond-súgta oda nekem Írisz.
-Én mondtam.
Mind a ketten elkezdtünk nevetni.
-Hozzak puncsot?-kérdeztem.
-Aha.
Mentem a pulthoz,de Takonypóc leöntött.
-Sajnálom Asz.....
Be sem tudta fejezni,mert egy akkora pofont adtam neki,utána pedig sírva kirohantam.
-Nagyon ügyes voltál.....megint-mondta Hablaty,és utánam szaladt.


Ott ültem a parton,és megint a tűzférgeket itattam.
Hallottam,hogy Hablaty megszólal mögöttem.
-Gyönyörű az éjszaka,kár hogy bent kell lennünk a teremben.
Tudod,szerintem így is gyönyörű vagy.
-Köszi-mosolyogtam.
-Elmegyünk repülni??
-Persze.

A hold gyönyörűen világított,az ég fekete volt.
Nagyon jó volt Hablattyal repülni,megnyugtatott.
Végre kiadhattam magamból,az elmúlt nap fáradalmait.
Talán fél óráig repkedhettünk,amikor elfáradtunk.
A nagy teremben,már senki sem volt,hiszen éjfél lehetett.


-Köszi,ez nagyon jó volt!-mondtam.
Egy gyors puszit nyomtam az arcára,majd elfutottam.


Amikor hazaértem,már mindenki aludt.
Halkan felrohantam a szobámba,és bebújtam a takaróm alá.
Istenem,mit csináltam?-kuncogtam magamban.
Mire elaludtam,sok minden tanulságot vontam le a mai napból:
1., Hablaty nagyon édes.
2., Írisz kezébe többé sminket nem adok.
3., Takonypóccal holnap még számolok.


Ez lett volna a 7. fejezet!
Remélem sikerült elég hosszúra írni.
Várom a véleményeket hozzászólásba!
 

2014. szeptember 9., kedd

Szavazz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ola!!

Megkezdődött a szavazás!
Kérlek szavazzatok sokan!
Azt hittem jobban bejön majd az ötlet,de sebaj,majd jövőre jobb lesz! :)
Ha akartok még nevezhettek,de annak a blognak/írónak kevesebb esélye lesz,hiszen később kerül ki!
De tényleg kérlek SZAVAZZATOK!!!
Fontos!!!!!
A szavazás kb. 1 hétig tart!

2014. szeptember 8., hétfő

A boldogság, avagy hála az égnek tetszik az ötlet!

Ola Miamores! :)

Hála az égnek tetszik a Httyd Blogger Awards ötlet!

Akkor pontosítom!

1., A nyeremények:
Az 1. kategória győztese:
Ő lesz 2014-2015-ös tanév legjobb történetes blogja,erről még oklevelet is kap.
És még 1 apróság: 1 évig kint lesz a blogon!

A 2. kategória győztese:
Ugyan az mint az előzőnél!

A 3. kategória győztese:
Ugyan az mint az előzöknél+ jövőre ő rendezi meg ezt a versenyt! :)

Remélem tetszenek a nyeremények!

Akkor az eddigi jelöltek:

az 1. kategóriában:
Amare99: https://www.fanfiction.net/s/10486818/1/Hajnalp%C3%ADr

Amare99: https://www.fanfiction.net/s/10648559/1/Isteni-probl%C3%A9m%C3%A1k

Sunbirthhttps://www.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fwww.fanfiction.net%2Fs%2F10203164%2F1%2FIr%25C3%25A1ny-az-%25C3%25A9let&h=TAQEC9JNx

 http://sarkanytortenet.blogspot.hu/

A 2. kategória jelöltjei:

 Lili Baranyi: http://fogatlan.blogspot.hu/

Adrienn Simon: http://foogaatlaan.blogspot.hu/

Luca Richnovszky: http://fogatlanlover.blogspot.hu/

http://igyneveldasarkanyodat.sarkanyokvilaga.hu/news.php

a 3. kategória jelöltjei:
Lili Baranyi
Amare99
Sunbirth 
Luca Richnovszky
Cloudjumper
Alexandra Szabó
Adrienn Simon

 Természetesen nevezhettek még!
Szerdáig!!!!!
Utána megkezdődik a szavazás!

2014. szeptember 7., vasárnap

Httyd Blogger Awards

Sziasztok Sárkány mesterek!

Itt a meglepi!!
Csinálok egy Httyd Blogger Awars-ot!
Ennek az lenne a lényege,hogy nevezitek kedvenc httyd-s blogjaidet,történeteidet!

3 kategóriában lehet nevezni blogot:

1., Kedvenc történetes Httyd blog!

2., Kedvenc infós Httyd blog!

3., Kedvenc Httyd blog író!

Nem csak saját blogot lehet nevezni! :)
Remélem nem túl őrült ötlet,és kérlek írjatok hozzászólást,hogy tetszik-e vagy sem,setleg jelöljetek blogot,vagy írót! :)

6. rész-Talán mégsem álom?

Sziasztok!
2 hét után itt az új rész! :)
Bocsi,hogy ennyit kellett rá várni,de sok dolgom volt!
Aki ezt most olvassa,azt megkérem rá,hogy 10 perc múlva nézzen vissza a blogba,mert meglepi lesz!

Már későre járt,de én még az erdőben voltam.
Gondolkoztam,az álmomon,ami több hétig tartott.
Kérdések voltak mindenhol.
Hablatyék,hogyan kerültek a szigetre?
Pontosan kik is ők?
Nem hittem,hogy az álmom,megegyezett a valósággal,de soha nem lehet tudni.
Holnap kifaggatom őket,de most már indulnom kell,nehogy aggódjanak értünk.
Már majdnem haza értem,de hirtelen megreccsent egy ág.
Megfordultam,és ott volt mögöttem Hablaty.
-A frászt hoztad rám.
-Bocsi,csak téged kerestelek.
-Semmi baj!
-Egyébként anyukád azt mondta,hogy nálatok fogunk lakni Írisszel,remélem nem gond.
-Dehogyis,örülök,hogy lesz társaságom! Legalább mesélhettek magatokról.
-Oké!
Elindultunk haza felé.
Már majdnem hazaértünk,de Takonypócba botlottunk.
-Szia Cica baba!
-Ne hívj Cica babának,utállak,és ezt hányszor mondjam még el?
-És ez mit keres itt?
-1. Van nevem is, 2., Astridot kerestem.
-Oké,látom megtaláltad,szóval elhúzhatsz!
-Takonypóc! Hablaty és Írisz,velem fognak lakni!
-Mivan??? De miért???
-Miért ne?
Megfogtam Hablaty kezét,és elrángattam Takonypóctól.
Megint sikerült felnyomnia bennem a pumpát.
Istenem,miért nem tud békén hagyni?
Nehéz megérteni??
Már az agyvérzés szélén álltam,amikor haza értünk.
Végre sikerült lenyugodnom,és felmentem  szobámba.
Írisz,már ott volt,csak ránk várt.
-Végre itt vagytok,már órák óta várok.
-Bocsi,csak kint voltam az erdőben.
-Nem baj!-mondta Írisz
-Akkor meséltek a múltatokról,és hogy honnan jöttetek?
-Persze! :)
Már napok óta erre vártam,hiszen még csak álmomban ismertem meg őket.
De az az álom...még mindig ott furakodott bennem.
Egyesek megálmodják a jövőt,és ha én is???
Remélem hogy nem,mert nem tudnám azokat a dolgokat elviselni.
De már 1 dolog biztos: Takonypóc ugyan úgy utálja Hablatyot,mint az álmomban.
Ez igazán nem is zavart,hiszen Hablaty fél kézzel elbánik Taknyival,hiszen természet feletti képesseégei vannak.
Nem baj,megpróbálom elfelejteni,és akkor minden okés lesz.
-Akkor kezdjük.-mondtam.
-Én már születésem óta a sárkányokkal lakom-kezdte Hablaty-azt mondták,hogy kis koromban vittek el a szüleimtől,de soha nem találtam meg azt a szigetet. De ez már több mint 15 éve.
-Én kb. 9 évesen jöttem el otthonról,amikor összevesztem Dagurral. Hablaty megtalált,és azóta vele laktam.
Én csak ámultam.
Sárkányokkal élni,eszméletlen dolog lehetett.
Nincsenek szabályok,nincsenek korlátok,szabad lehetsz.
Bárcsak én is így élhettem volna.
Bár,nem ismerhettem volna a családomat,se a barátaimat.
Egyben sajnáltam,és csodáltam őket.
-Egy nap,Fogatlannal eltévedtünk,mert éppen délre indultunk,de viharba keveredtünk.
Amikor száraz földet értünk egy falu közepén voltunk.
Elmeséltem nekik mindent,és azt mondták,hogy maradhatok! :)
-És én 2 nap múlva utánad jöttem.
-Ja!-mosolygott Hablaty.
Én már nagyon fáradt voltam.
Láttam,hogy Hablaty,és Írisz beszélgetnek,de  már nem hallottam.
Lecsukódott a szemem,és elaludtam.
Talán éjfél körül lehetett,amikor felkeltem.
Az ágyamban voltam,Írisz pedig a földön aludt.
A másik szobából enyhe horkolást hallottam,gondoltam Hablaty van ott.
Remélem nem haragszanak,hogy elaludtam.
Nem tudtam vissza aludni,így elkezdtem gondolkodni rajtuk.
Sárkányokkal élni,egyedül........
Holnap még kérdezek tőlük,és persze szétverem Taknyit.
Ezeken gondolkozva újra elaludtam.
Álmomban újra és újra lejátszódott az a jelenet.
A háború Dragoval,utána meg,Hablatyék mesélnek.
Lehet hogy ez jelent valamit??
Lehet,hogy az álmom valóra válik???
És lehet,hogy hamarabb mint gondolnám?

Remélem tetszett,és 1 hét múlva jön a kövi rész! :)
Ui.: 10 perc múlva meglepi! ;)
 

2014. augusztus 24., vasárnap

Az Eredeti Film

Hibbant-szigeten vikingek élnek. Életüket gyakorta sárkányok veszélyeztetik, amik felperzselik otthonaikat és ellopják állataikat, ezért ádázan harcolnak ellenük. A kétbalkezes főhős (Hablaty - az eredetiben: Hiccup, vagyis „Csuklás” a neve) a falu vezérének fia, a kovácsműhelyben segédkezik. Harcolni nem engedik, mivel még nincs kiképezve a sárkányok elleni harcra. Ő azonban feltalál egy gépet, amivel a legrettegettebb, leggyorsabb sárkányt, az „Éjfúriát” titokban sikerül lelőnie.
Ez a vikingek történetében még senkinek sem sikerült.
Hablaty azt gondolja, ha megölt a sárkányt, akkor a falu népe tisztelni fogja. Ám a lelőtt sárkány életben maradt. Hablaty képtelen megölni a védtelen, fogságba esett lényt, aminek megsérült a farka végén lévő bőrdarab, ezért nem tud elrepülni a katlanból, ami fogva tartja. Hablaty egy kiegészítőt fabrikál, aminek segítségével a sárkány újra a levegőbe tud emelkedni. Hablaty véletlenül a hátán van éppen, amikor ez megtörténik.
Közben a faluban megkezdődik a viking gyerekek harcossá képzése. Hablatynak nincs ínyére a dolog, ám nem akarja megbántani az apját, ezért részt vesz a képzésben. Miközben folyik a képzés, Hablaty és sárkánya (Fogatlan) egyre jobban megismerik egymást, mert a Hablaty által készített alkatrésszel meg tudja ülni a sárkányt, ami újra képes repülni. Az idő múlásával egyre jobban összeszoknak, Hablaty egyre jobban megismeri a sárkányokat (megtanulja milyen módszerekkel lehet leszerelni őket (pl. jó szó, simogatás, stb.)), és rájön, hogy a sárkányok sokkal barátságosabbak, mint mindenki gondolta volna.
Hablaty titka, hogy saját sárkánya van, nem sokáig maradhat titokban, mert a falu legszebb és legügyesebb fegyverforgató lánya, Astrid megtudta a titkot, és együtt repültek a sárkány hátán, mikor is elérték a sárkányok rejtekhelyét. Kiderült, hogy a sárkányok nem maguknak gyűjtenek élelmet, hanem egy sokkalta nagyobb sárkánynak.
Hazaérkezésük után véget ér az ifjú harcosok képzése, és jön a végső megmérettetés, amelyben egy sárkányt kell megölni, de ennek elkerülésére Hablaty a békésebb módot választja. A falu népe nem érti a harc nélküli győzelmet, a sárkányokkal való barátkozást, ezért közbeavatkoznak, a törzs főnökével az élen. Miután a falusiak elkapták Fogatlant, Hablaty elmondja apjának, hogy megtalálta a sárkányok fészkét (amit a viking harcosok már évszázadok óta keresnek) de egyúttal arra kéri apját, ne zaklassa a sárkányokat. Az apja nem érti, hogy a fia a sárkányok pártját fogja, megtagadja fiát és sok viking hajóval a sárkányfészek felé indul a seregével.
A végső csatában a vikingek szembetalálják magukkal egy óriási sárkánnyal, aminek legyőzéséhez szükségük van Hablaty és Fogatlan párosára, valamint azokra az ifjakra, akik az arénában gyakorlásra használt sárkányokon repültek a harcosok után. A sárkány legyőzése után úgy tűnik, hogy Hablaty is és Fogatlan is elesett a csatában, ám nem így történt, mert a sárkány a testével védte gazdáját.Hablaty csak a bal lábszárát vesztette el.A film végén látjuk Hablaty és Astrid beteljesült szerelmét, és azt, hogy a vikingek és a sárkányok teljes békében élnek egymás mellett a faluban

Szereplők


                                                            Név:  Hablaty
                                                            Kor: 16
                     Tulajdonságok: Titokzatos gyerek,aki természet feletti képességekkel rendelkezik.
Sárkánya Fogatlan aki egyben a legjobb barátja!
Egész életében sárkányokkal élt,szinte mindent tud róluk!




                                                                   Név: Asztrid
                                                                   Kor: 16
                  Tulajdonságok: Erős,magabiztos leányzó,akit még a legveszélyesebb sárkány sem rémíthet meg!
                                          Sárkány Viharbogár,akivel kapcsolatuk nagyon erős!
                           Amint megismeri Hablatyot,és Íriszt,az egész élete fenekestül megfordul!


                                                                        Név: Írisz
                                                                        Kor: 16
                  Tulajdonságok: Visszafogott,ám nagyon okos lány,aki bármilyen helyzetből talál kijutat!
                                             Sárkánya Narancs Likőr,akinek falytája: örvész.
                     Az élete nem egy sétagalopp,ezt a testén lévő sebek is bizonyíthatják!
                               Egy idő után kiderül,hogy nem véletlenül hasonlít Asztridra!



                                                                     Név: Takonypóc
                                                                     Kor: 16
                                    Tulajdonságok: Egy egoista,beképzelt,erős viking suhanc!
              Sárkánya kampó,aki egy szörnyen nagy rémség!Nem nagyon jönnek ki egymással.
                       Utálja Hablatyot,és mindent meg tesz,hogy elűzze a szigetről!


   
                                                               Név: Halvér
                                                               Kor: 15
                                     Tulajdonságok: Nagyon okos,egy két lábon járó enciklopédia.
            Sárkánya Bütyök,aki egy gronkel! Kapcsolatuk nagyon erős,szinte a legerősebb.
                         Utálja Takonypócot,de mindenki mással nagyon jól kijön!


                                                           Név: Kőfej és Fafej
                                                           Koruk: 15
                                Tulajdonságok: Eléggé idióták,és imádják a veszélyt,halált!
             Sárkányuk Böff és Töff,akik egy cipzárhát.Pont ugyan úgy veszekednek,mint a gazdáik!
            Egész nap csak marják egymást,de általában mindig kihúzzák a bajból Hablatyot,és Íriszt!



                                                            Név:Pléhpofa
                                                            Kor: 46
                             Tulajdonságok: Ő a falu főnöke,eléggé hirtelen haragú.
                                      Sárkánya Tornádó,aki egy dörgődob.
Minden erejével azon van,hogy megvédje a falut,de ez Hablaty és Írisz érkezése után eléggé nehéz lesz!



                                                            Név: Valka
                                                            Kor: 41
                               Tulajdonságok: Nagyon kedves,és segítőkész,imádja a sárkányokat!            
                                        Sárkánya Felhőugró,aki egy Stormcutter.
            Kapcsolatuk meglepően jó,már kommunikálás nélkül is  tudják,hogy mit akar a másik.
                     Sokat segít férjének,Pléhpofának a falu ügyeiben,és Hablatyéknak is.


                                                                   Név: Bélhangos
                                                                   Kor: 51
                          Tulajdonságok: Pléhpofa legjobb barátja,egy fél kezű,bumburnyák.
                                      Sárkánya nincs,de ő vezeti a sárkány kórházat.
                          Mindenben segít,amiben tud,de az ő türelme is egyszer elfogy.
                                                       


2014. augusztus 18., hétfő

5. rész-De jó újra látni titeket!

Mindenki nagyot nézett.
-Hablaty,ki ez???-kérdeztem.
-Ó,hogy én ki vagyok??-kérdezte az idegen.
Körém fonta a kezét,de én hasba rugtam.
-Én Dagur vagyok! Dagur a Tébojult!
És azért jöttem,hogy megbosszuljam a hugomat!!!Elrabolta!
-Nem raboltam el!Magától jött el!
-Ez így van!-mondta Írisz,aki most jött elő a bokorból.
-Hugiii!!!-kiáltott fel Dagur.
-Te Dagur huga vagy???-kérdezte Pléhpofa.
-Igen.....sajnos,de eljöttem otthonról,mert nem bírtam tovább a sárkány öldöklést!
-De úgy hiányzol! Akármit mondasz,akkor is a hugom vagy,és én szeretlek!
-Igaza van-kezdte Hablaty-meg kell neki bocsájtanod!
-Kussolj!-ordított rá Dagur.
-Jól van-vigyorgott Hablaty.
-Nem tudom,hogy megbocsássak-e! Annyi rosszat tettél.
-Figyu-kezdtem-Drago hajói,már itt vannak.
Mindenki a tenger felé nézett. 10 perc is itt vannak!


-Oké,ezt majd később megbeszéljük-mondta Írisz-itt van a flottád???
-Ó,persze!
-Remek,de sárkányra kell ülnötök!
-Mivan???
-Másképpen nincs esélyetek! Mi már Hablattyal tudjuk,hiszen 10 évesen harcoltunk Dragoval!
-Oké,mindenki sárkányra!-szólt Hablaty.
Írisszel elkezdtek víz réteget a falu köré vonni.
Még mindig nagyot néztem,pedig tudtam,hogy tudnak ilyet.
Hablaty maga köré villámot gyűjtött,és elindult a hajók felé.
-Ez meg mit csinál?-kérdezte idegesen Valka.
-Megpróbálja,feltartóztatni őket!
-Oké,én,Asztrid,Takonypóc Halvér,és az ikrek,elindulunk,és a hajó aljába be kell jutnunk!
Elsüllyesztjük őket,és akik eljutnak ide,azokkal itt végzünk! oké??-kérdezte Írisz.
Mindenki felpattant a sárkányára,és készültünk a csatára.

                                                                 0

Fogatlannal,már majdnem elsüllyesztettük a 2. hajót,de ekkor Drago észre vett minket!
Hálót dobott ránk,és felvonszolt a hajóra.
Egyszer már ez megtörtént velem 6 évvel ezelőtt,mégis halálosan féltem.
-Örülök,hogy újra látlak,sárkány herceg. És hol van a barátnőd??
-1. én is  nagyon örülök,hogy látlak, 2. ő nem a barátnőm!



Drago folytatta,a szónoklatát,én addig,egy kis villámmal megráztam őket,és vissza repültem Hibbantra.

                                                                                     0


Láttuk,hogy Hablaty vissza felé tart.
-Na hogy sikerült???-kérdeztem.
-Egy hajót tudtam csak elsüllyeszteni.
Hirtelen Dragoék megérkeztek. Hátulról éreztem egy ütést,és elájultam.


Nem tudom,meddig feküdhettem ott,de amikor felkeltem minden véres volt.
Sehol sem volt egy lélek.
Megfordultam,és mellettem volt Hablaty feje!
Hirtelen felriadtam!


-Kicsim,jól vagy???Mikor keltél fel??
Istenem,ez anya hangja volt!!
Akkor,én ezt mind ....álmodtam????
Az nem lehet!! Olyan élethű volt! Akkor a szüleim nem is haltak meg!!!! De akkor Írisz,és Hablaty nem is létezik!
Sírva fakadtam! Ez az álom,olyan....olyan....nem tudom elmondani milyen volt!
-Jaj Astrid,de jó,hogy felkeltél!! 2 hétig kómában voltál!!! Úgy aggódtunk érted!
-2 hétig kómában voltam???
-Igen,tudod,éppen sárkány támadás volt,és láttuk,hogy futsz felénk,de eltalált egy nagy kő,és elájultál!
De képzeld el,ez idő alatt békét kötöttünk a sárkányokkal!
-Mint az álmomban!
-Mondtál valamit??
-Óóó..semmit!És esetleg nem találkoztatok,egy fiúval,meg egy lánnyal?
-De! Pléhpofa megtalálta a fiát,és békét kötöttünk Dagurral!


Kirohantam a házból,és ott állt Hablaty és Írisz.
Odarohantam hozzájuk,és megöleltem őket.
-Asztrid?-kérdezték egyszerre.
-Igen,de ti honnan ismertek engem??
-Az álmomból-mondta Hablaty-benne voltál.
-Te is az enyémben.
-Wow-kezdte Írisz-kiderül, hogy az én bátyám Dagur,plusz még te is...
-És ti idomítotok???-kérdeztem.
-Igen,de ezt is az álmodból tudod??
-Persze-mosolyodtam el.

Takonypóc,Halvér és az ikrek szaladtak felém,és mind megöleltek.
-Olyan jó,hogy felébredtél-mondta Halvér.
-Már nagyon aggódtunk érted!-folytatta Kőfej.
-És képzeld békét kötöttünk a sárkányokkal!
-Tudom,megálmodtam! :)
-??????-nézett nagyot Halvér!
-Majd elmesélem-mosolyogtam rá,és mind elindultunk.
Hosszú napnak néztünk elébe.

Hát köszönöm,hogy elolvastátok! :)
Remélem tetszett!
Kérlek írjatok hozzászólást,vagy chatbe!
Ott van,hogy rendszeres olvasok!! 
Iratkozzatok fel!! Ez nagyon fontos!
Ha tetszett,akkor hívjatok még olvasókat! :)
1 hét múlva jelentkezem!
Ola! :)