Sziasztok!
2 hét után itt az új rész! :)
Bocsi,hogy ennyit kellett rá várni,de sok dolgom volt!
Aki ezt most olvassa,azt megkérem rá,hogy 10 perc múlva nézzen vissza a blogba,mert meglepi lesz!
Már későre járt,de én még az erdőben voltam.
Gondolkoztam,az álmomon,ami több hétig tartott.
Kérdések voltak mindenhol.
Hablatyék,hogyan kerültek a szigetre?
Pontosan kik is ők?
Nem hittem,hogy az álmom,megegyezett a valósággal,de soha nem lehet tudni.
Holnap kifaggatom őket,de most már indulnom kell,nehogy aggódjanak értünk.
Már majdnem haza értem,de hirtelen megreccsent egy ág.
Megfordultam,és ott volt mögöttem Hablaty.
-A frászt hoztad rám.
-Bocsi,csak téged kerestelek.
-Semmi baj!
-Egyébként anyukád azt mondta,hogy nálatok fogunk lakni Írisszel,remélem nem gond.
-Dehogyis,örülök,hogy lesz társaságom! Legalább mesélhettek magatokról.
-Oké!
Elindultunk haza felé.
Már majdnem hazaértünk,de Takonypócba botlottunk.
-Szia Cica baba!
-Ne hívj Cica babának,utállak,és ezt hányszor mondjam még el?
-És ez mit keres itt?
-1. Van nevem is, 2., Astridot kerestem.
-Oké,látom megtaláltad,szóval elhúzhatsz!
-Takonypóc! Hablaty és Írisz,velem fognak lakni!
-Mivan??? De miért???
-Miért ne?
Megfogtam Hablaty kezét,és elrángattam Takonypóctól.
Megint sikerült felnyomnia bennem a pumpát.
Istenem,miért nem tud békén hagyni?
Nehéz megérteni??
Már az agyvérzés szélén álltam,amikor haza értünk.
Végre sikerült lenyugodnom,és felmentem szobámba.
Írisz,már ott volt,csak ránk várt.
-Végre itt vagytok,már órák óta várok.
-Bocsi,csak kint voltam az erdőben.
-Nem baj!-mondta Írisz
-Akkor meséltek a múltatokról,és hogy honnan jöttetek?
-Persze! :)
Már napok óta erre vártam,hiszen még csak álmomban ismertem meg őket.
De az az álom...még mindig ott furakodott bennem.
Egyesek megálmodják a jövőt,és ha én is???
Remélem hogy nem,mert nem tudnám azokat a dolgokat elviselni.
De már 1 dolog biztos: Takonypóc ugyan úgy utálja Hablatyot,mint az álmomban.
Ez igazán nem is zavart,hiszen Hablaty fél kézzel elbánik Taknyival,hiszen természet feletti képesseégei vannak.
Nem baj,megpróbálom elfelejteni,és akkor minden okés lesz.
-Akkor kezdjük.-mondtam.
-Én már születésem óta a sárkányokkal lakom-kezdte Hablaty-azt mondták,hogy kis koromban vittek el a szüleimtől,de soha nem találtam meg azt a szigetet. De ez már több mint 15 éve.
-Én kb. 9 évesen jöttem el otthonról,amikor összevesztem Dagurral. Hablaty megtalált,és azóta vele laktam.
Én csak ámultam.
Sárkányokkal élni,eszméletlen dolog lehetett.
Nincsenek szabályok,nincsenek korlátok,szabad lehetsz.
Bárcsak én is így élhettem volna.
Bár,nem ismerhettem volna a családomat,se a barátaimat.
Egyben sajnáltam,és csodáltam őket.
-Egy nap,Fogatlannal eltévedtünk,mert éppen délre indultunk,de viharba keveredtünk.
Amikor száraz földet értünk egy falu közepén voltunk.
Elmeséltem nekik mindent,és azt mondták,hogy maradhatok! :)
-És én 2 nap múlva utánad jöttem.
-Ja!-mosolygott Hablaty.
Én már nagyon fáradt voltam.
Láttam,hogy Hablaty,és Írisz beszélgetnek,de már nem hallottam.
Lecsukódott a szemem,és elaludtam.
Talán éjfél körül lehetett,amikor felkeltem.
Az ágyamban voltam,Írisz pedig a földön aludt.
A másik szobából enyhe horkolást hallottam,gondoltam Hablaty van ott.
Remélem nem haragszanak,hogy elaludtam.
Nem tudtam vissza aludni,így elkezdtem gondolkodni rajtuk.
Sárkányokkal élni,egyedül........
Holnap még kérdezek tőlük,és persze szétverem Taknyit.
Ezeken gondolkozva újra elaludtam.
Álmomban újra és újra lejátszódott az a jelenet.
A háború Dragoval,utána meg,Hablatyék mesélnek.
Lehet hogy ez jelent valamit??
Lehet,hogy az álmom valóra válik???
És lehet,hogy hamarabb mint gondolnám?
Remélem tetszett,és 1 hét múlva jön a kövi rész! :)
Ui.: 10 perc múlva meglepi! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése