8. rész-Az emlékek tengerén

Sziasztok!
Először is köszönöm a több mint 4000 megtekintést!
Szuperek vagytok!
Ennek örömére egy rövidebb 8 részt hoztam!
Másodjára: láttam,hogy a 7. részt egyszerűen utáltátok!
Semmi pozitív vissza jelzés nem érkezett,szóval az olyasféle részeket mostantól hanyagolom! :)
És kérlek írjatok kommenteket,vagy pipáljatok,mert így nem tudom,hogy folytassam-e!?


A tegnap este felejthetetlen volt,jó és rossz értelemben is.
Takonpócnak szerencséje van, mert nincs kedvem kimenni a házból,így nem dobhatom Kampó szájába.
De persze ott volt a repülés Hablattyal.
Nem tudom, hogy miért adtam neki puszit,de egy valami biztos:
Nem vagyok belé szerelmes!
Egyszerűen ő nem az a típus,aki életem szerelme lehetne.
Talán köszönet képpen adtam neki.
Na mindegy,ezen nincs kedvem többet filózni.
De ha így bele gondolok,szinte alig tudok róla és Íriszről bármit is.
Múltkor meséltek valamennyit,de hát én.....
-Gyere Vihatbogár,megjött a kedvem a repüléshez.
Drága sárkányom már pattant is ki az ágyából,nagy boldogan.
A partnál repültünk,gyönyörű idő volt.
A nap ragyogott,teljesen elvakított,bárány felhők úszkáltak az égen.
-Gyerünk Kislány,gyorsabban!
Hirtelen megláttam egy arcot.
Drago arcát!
-Állj Viharbogár,stop!!!
Ő megállt,de a gyors fékezéstől leestem a vízbe.
-Szerintetek hall minket?
-Meghalt-hallottam egy boldog kiáltást-tök baro!!
-Fogd be a szádat Fafej,ez nem poén!
-Hablaty??-nyöszörögtem hallkan.
-Igen én vagyok.
Lassan kinyitottam a szememet,és az ismerős mosoly fogadott.
-Mi....mi történt?
-Nem tudjuk,a tengerben találtunk, amikor repültünk a sárkányaikon.
Eszembe jutott,hogy azért estem le,mert megláttam Drago arcát.
-Fel tudsz állni?
-Persze.
De amint felkeltem,vissza zuhantam a földre,és bevertem a fejemet.
-Asztrid!
-Ki az az Asztrid?-kérdeztem.
-Te egy igazi móka mester vagy!-nevetett mellettem egy fiú. Na de jól vagy?
-Te meg ki vagy?-kérdeztem megint,mert az arca egyáltalán nem volt ismerős.
-Habkaty vagyok. Ez nem jó. Halvér,hívjátok ide Valkát,és Gothit,azt hiszem emlékezet kiesése van.
Kik ők,és miért hívnak Asztridnak?
Egyáltalán ki vagyok én?
Nagyon megrémültem,hiszen senkit sem ismertem.
Ekkor odajött mellém egy sárkány.
-Ó Viharbogár- kiáltottam-hol vagyunk??
-Tudod,hogy ki ő?-kérdezte a fura nevű fiú.
-Persze,ő a sárkányom.
-Akkor jó.
Még mindig nem értettem semmit.
Miért kérdezget ennyit?
Semmi köze sincs hozzá.
Egy valami biztos:
Meg kell tudnom,hogy ki vagyok és haza kell jutnom.
De hogyan?
Miközben ilyen fontos dolgokon járt az eszem 3 ember közeledett.
Egy termetes vörös szakállú férfi,egy vékony nő ,aki nagyon hasonlított a fura fiúra.
Arany barna haja,és smaragd zöld szeme volt.
Igen,biztos hogy rokonok.
És végül egy vékony,nagyob öreg asszony.
-De jó,hogy itt vagytok! Asztridnak emlékezet kiesése van.  Semmire sem emlékszik, csak Viharbogárra.
-Ti......ti rokonok vagytok fura fiú,és barna hajú nő?-kérdeztem.
Mind a ketten kérdően néztek rám.
-De udvariatlan vagyok-kezdte a nő-a nevem Valka,és nem,nem vagyunk rokonok Hablattyal.
-Pedig nagyon hasonlítotok,hiszen a szemetek,a hajatok,sőt még a test alkatotok ís hasonló.
Valka elmosolyodott.
Eközben odajött hozzám az öreg asszony megvizsgált,mintha beteg lennék.
Én elhúzódtam,hiszen semmi bajom sincs.
Valamit irkálni kezdett a homokba,amit a duci fiú,valahogy megértett.
-Azt mondja,hogy emlékezet kiesése van.
-Ezt eddig is tudtuk.
-És csak egy mély emlék tudja vissza hozni az emlékeit.
-De Asztridnak nincsenek "mély emlékei"-mondta egy vörös-fekete hajú lány,aki nagyon hasonlított rám.
-Ismernem kéne téged?-kérdeztem tőle.
-Attól függ.
Kettő nagy darab viking rohant oda hozzám,és szorosan megöleltek.
-Ó,drága kicsikém!
-Kik vagytok?
Lassan ellöktem őket magamtól.
-Nem emlékszik senkire,és semmire,csak Viharbogárra.
A szemükből hatalmas könnyek buggyantak ki,és elkezdtek sírni.
Felálltam,mert már elegem volt ezekből az emberekből.
Meg hibbantak.
-Gyere kislány-szóltam oda a sárkányomhoz-menjünk innen.
-Nem mész te sehova!-fogta meg a kezemet Hablaty.
-De itt senkit sem ismerek,még a sziget nevét sem tudo......
-Hibbant....Hibbant-sziget.-mosolygott rám.
-A neved Asztrid,Hibbanton laksz,és egyenlőre többet nem kell tudnod-mondta Valka.
-És én vagyok a barátod-mondta egy erős,eléggé beképzeltnek tűnő viking suhanc.
-Ja..biztos!-húztam el tőle a kezemet,óriási undorral az arcomon.
-Beviszünk a faluba.
Felpattantam Viharbogárra,és követni kezdtem őket.
Gyönyörű volt ez a sziget.
Végtelenségig húzódó erdők,felhőket érintő hegyek,patyolat tiszta patakok.
Nem emlékeztem semmire.
Megpróbáltam bízni bennük,és reméltem,hogy minden igaz,amit mondanak.

Ez lett volna a 8 rész!
Na,és akkor várom a komikat,hogy folytassam-e a blogot!