Kevenc sárkánybarát helyeim

Sziasztok!

Most nem történetet írok,ha nem blogos bejegyzés! :)

Hoztam nektek néhány httyd-s blogot ahova érdemes benézni! :)

Valamelyik történetes valamelyik nem!

Ha valamelyik a tied,akkor kérlek szólj,és a nevedet megemlítem,vagy ha zavar,akkor leszedem! 

http://fogatlan.blogspot.hu/

http://foogaatlaan.blogspot.hu/

 http://inasesmindenmas.blogspot.hu/

https://www.fanfiction.net/s/10486818/1/Hajnalp%C3%ADr

https://www.fanfiction.net/s/10203164/1/Ir%C3%A1ny-az-%C3%A9let

https://www.fanfiction.net/s/10749371/1/Csal%C3%A1di-k%C3%B6tel%C3%A9k

https://www.fanfiction.net/s/10662432/1/A-fi%C3%BA-akit-elrabolt-az-%C3%A9jf%C3%BAri%C3%A1ja

http://amasodikvilag.blogspot.hu/

http://nevtelenekhttyd.blogspot.hu/

http://szerelem-szarnyan.blogspot.hu/

http://maeveelete.blogspot.hu/

És mos egy kis meglepi!

Szoktam csinálni sárkányos órarendeket,szerkesztett képeket,és vinnyettákat!

Ha valaki kér szóljon,megcsinálom,és utána már csak ki kell nyomtatnod! :)

4. rész-Újra Hibbanton

Na sziasztok!
Itt a 4. rész,remélem tetszeni fog!
Sokan kértétek már,szóval nem sokra hozok képeket a szereplőkről!
Jó olvasást! :)

Már egy hete,hogy elmentem Hibbantról.
Fogatlannal csak repültünk a végtelen tenger felett,és azon gondolkoztam,hogy mérgesek-e rám.
Hiszen eltörtem annak a gyereknek a csuklóját.
Fogatlan rám mordult.
-De nem tehettem róla! Fel bosszantott!!!! Nem tudom ezt a valamit kordában tartani,ezt.....ezt a valamit!
Ó,Thor miért kell nekem ilyennek lennem???? Nem értem! Egész életemben sárkányok közt éltem,nem tudom milyenek az emberek!
Elkezdett esni az eső.
-Remek,már csak ez kellett!
Leugrottam Fogatlanról, és elkezdtem villámot szórni.
Ekkor a sárkányom megfogott,és megint rajta ültem.
-Bocsi pajti,tudod milyen vagyok!
Megláttam egy hajót. De nem akár milyet! Drago Bludvist hajó flottája volt.
Drago,egy ördögi, kegyetlen sárkány vadász. Egyszer megpróbált egy sárkány fészket kiírtani.
Háborút üzent nekem,hogyha nem adom oda neki a sárkányokat,akkor megöl.
3 hétig tartott a csata,és a lábam oda lett. De megnyertük. Azóta nem láttam.
De ez már a múlt!
-Vajon most mire készül pajti??
Fogatlan csak morgott egyet,mintha azt akarta volna mondani,hogy nem tudja.
Egy valami biztos: semmi jóra.
-Várjunk csak! Hibbant felé tart!!! Szólnom kell nekik!
Elindultam Hibbant felé. Nem tudtam,hogy időben oda érek-e. De nem számított!

                                                                      0

Pléhpofáék minden egyes percben figyelték az eget,hátha Hablaty visszatér.
Takonypóc még azóta is fájlalja a kezét,pedig már meggyógyult.
1 hete ment el,és még azóta sem tudtam rájönni,hogy miért tette ezt,de biztos volt rá valami oka.
Ekkor hallottam,hogy Bélhangos megszólal:
-Vissza jött!!! Hablaty vissza tért!
A nők és a gyerekek bezárkóztak a házakba,a férfiak pedig támadásra készültek.
-Ugyan már emberek! Ez nevetséges! Nem fog minket bántani!
-De Takonypócot bántotta-mondta Bélhangos.
-De Takonypóc pedig lelökte 20 méter magasból!
-Ebben is van valami!-vonta meg a vállát.
Hablaty leszállt,és elkezdett beszélni.
A haja megint vörös volt,és a szeme is olyan furcsa.
-Hagyd el a szigetet!-utasította Pléhpofa.
-De......
-MENJ EL!-ordított.
-Rendben,akkor hagyom,hogy Drago elpusztítsa a falut!
-Drago......Drago Bludvist?????-kérdezte Valka.
-Igen ő,és kb egy nap múlva itt van,de mindegy,én elmegyek.
-Várj......segíts!-mondta a főnök.
Hablaty elmosolyodott,és a haja,meg a szeme vissza változott normálisra.
-Hívok segítséget!-szólt.Minden fegyverre és katonára szükség lesz.
-Tudom-kezdte Pléhpofa-amikor vele háborúztam akkor tűnt el a fiam!
-Várjunk-kezdte Halvér-akkor ez történt 15 éve?????
-Igen-mondta Valka.
Mindenki elindult fegyvert élezni,vagy gyakorolni.
Hablaty berohant az erdőbe,de én titokban követtem.
Amit akkor csinált....az....az hihetetlen volt.
Villám jött ki a kezéből! De nem csak villám! Víz,tűz,levegő,hó,föld,és persze villám.
Előjöttem a bokorból,erre ő annyira megijedt,hogy majdnem leesett megint a szirtről.
-Jól vagy?-kérdeztem ilyedten.
-Per.....sze.
-Ezt hogy csináltad???A villámot a vízet...........
-Nem akartam,hogy bárki is megtudja...........
-Miért???
-Mert szörnyszülöttnek tartottak volna! Ismerem az vikingeket!
-Hát ez igaz....... Titokban tartom!
-Oké-mosolygott rám.De a mosolya nem volt olyan őszinte mint általában.
-Nyugi Fogatlan,mindjárt ide ér.Csak várj még.
-Ki ér ide?
-Az egyik barátom,aki segíteni fog legyőzni Dragot.
Örültem,hogy Hablatynak vannak még barátai!Legalább nem volt olyan magányos!Persze ott voltak neki a sárkányok is,de valljuk be,egy hüllő nem feltétlenül pótolja a családot!
Amikor ebbe belegondoltam,elkezdett könnyezni a szemem.
-Asztrid,mi a baj?
-Óó....semmi,csak eszembe jutott egy éjszaka.....egy rossz éjszaka.
-O,értem.
Hirtelen a távolból megláttam egy sárkányt.Nem tudtam megállapítani milyen.
Egyre közelebb repült. Ekkor hirtelen felismertem.
Egy skrill!!!
Volt egy lovasa is. Egy lány. Vörös haján,fekete csíkok voltak.
Fekete pólójának az egyik ujja le volt tépve.
A szoknyája hasonló volt az enyémhez,csak lila,és nem volt rajta koponya.
A szemébe néztem,és ugyan olyan volt mint Hablaty-é.
Villám volt benne!
-Asztrid,ő itt a legjobb barátom Írisz.
Fogatlan nagyot morgott,és arcon csapta Hablatyot.
-Persze csak utánad pajti!
Ezen mind a hárman nagyot nevettünk.
-Írisz azért jött,hogy segítsen legyőzni Dragot.
-És mostanra már az egész szigetet el kellett lepniük a sárkányoknak!-mondta Írisz.
-Miért-kérdeztem.
-Tudod Dragot nem tudjuk egyedül legyőzni,ezért egy egész fészeknyi sárkányt hoztam a szigetre,hogy segítsenek.
-Akkor siessünk-kezdte Hablaty-nem hiányzik,hogy Pléhpofa még ennél is jobban utáljon!
Elindultunk a falu felé.
Elkezdtem beszélgetni Írisszel,és kiderült,hogy nagyon jó fej.
A faluba érve Takonypóc fogadott minket.
-Hali Baby!Hiányoztam!
Én nem válaszoltam,csak öv alatt meg rugtam.
-Ezt igennek veszem-mondta,és össze rogyott.
Pléhpofáék ott álltsk a kikötőnél,és figyelték a sok sárkányt.
A sárkányok liba sorban sorakoztak,szinte meg sem moccantak.
-Megjöttünk!-szólalt meg Hablaty.
-Ő meg ki?-kérdezte Valka.
-Írisz vagyok,Hablaty egyik barátja.
-Te is sárkányokat tanítasz?
-Igen.
-Nézzetek a szemébe,olyan mint Hablatyé!
-Nem csak a szemünk ugyan olyan,a .......
Nem tudta folytatni,mert Hablaty elkapta a kezét,és elkezdte rázni a fejét.
-Oo-mondta Írisz.
-Mit is akartál mondani?-kérdezte Pléhpofa.
-Ööö,semmit.
-És hogyan győzzük le Dragot?kérdezte Bélhangos.
-Minden vikingnek kell egy sárkány!!!Ez nagyon fontos! Dragonak órási hadserege van.
-De van egy bökkenője!Van egy beépített emberünk,Eret.-mondta Hablaty.
Írisz elővett egy képet,és megmutatta mindenkinek.
-Ő az ellenséggel fog harcolni egy ideig! NE TÁMADJÁTOK MEG!
-És persze közel csatába esélyetek sincs!-mondta Írisz.
Meghallottunk valamit a bokorban.
Fogatlan odarohant,és egy vikinget húzott elő.
Hablaty haja megint vörös lett,és oda ment az emberhez.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Ó,csak egy kis megleptést hoztam neked,Hablaty.Meg persze az éjfúriád fejéért jöttem.

Ez lett volna a 4. fejezet.
Tudom rövid lett,a legközelebbi majd hosszabb lesz.
A httyd fanok remélem rájöttek,hogy ki a bokorból elő húzott viking.
Ha még sem akkor majd 1 hét múlva megtudjátok! ;)

3. rész-Megbocsájtás

Másnap reggel elkezdtem gondolkodni.
És ha tényleg igaza van?? 
Ha a sárkányok tényleg barátságosak!
Megölték a szüleimet,igen! És ezt nem fogom megbocsájtani!
De tegnap Fogatlan egy teljesen új oldalukat mutatta meg!
Szereztem 2 új barátot,akik segíthetnek megérteni a sárkányokat!
Igen! Hablaty és Fogatlan megmutatja a közös jövőt a sárkányoknak,és az embereknek!
Be kéne őket mutatni a falunak!
Elindultam a falu felé,egészen boldogan,amikor Takonypóc megszólított!
-Asztrid....van egy perced?
Szívesen mondtam volna,hogy nem,de akkor már ott volt mellettem.
-Beszélhetnénk rólunk?
-Rólunk??? Olyan nincs,hogy mi,mert mi nem vagyunk együtt!!!!!
-De én szeretlek,és tudom,hogy te is engem!
-Te nem érted,hogy közöttünk,nincs semmi???U T Á L L A K!!!
-Ugyan már Baby,engedd el magad!!
Elkezdett csücsöríteni,én majdnem hánytam,éppen meg csókolt volna,amikor akkora pofont adtam neki,hogy 1 foga kiesett!
-Auuu-ordította-akkor Baby,ezt majd máskor megbeszéljük!-és elrohant!
-Ne hívj Baby-nek!-ordítottam utána.
-Oké....Baby!-mondta.
Sikerült szét b@sznia a napomat! Szuper!
Ekkor ordibálást hallottam a falu felől.
Elkezdtem rohanni,és láttam,hogy egy sárkány kirabol egy házat!
Oda mentem a sárkányhoz.
Úristen én meg mit csinálok??? Nem tudom megszelídíteni a sárkányt!
A távolban láttam,hogy jön Valka,de mire ide ér,addigra engem már szét szaggadt!
Eszembe jutott a tegnap este!
A bizalom a lényeg!
Felé nyújtottam a kezemet.
Ő pedig a fejét rárakta a kezemre.
Valka nagyott nézett.
-1 napja vagyunk csak barátok a sárkányokkal,és ilyeneket csak Valka tud! Te honnan tudod?-kérdezte Halvér.
-Én.....ilyet...öööö...sehonnan!
Felültem a sárkányra,és elrepültem!
-Fura,nagyon fura-mondta Valka.
Éppen,hogy csak elértük az erdőt,rádöbbentem,hogy én még nem ültem sárkányon,és 1 napja még utáltam őket!
Leugrottam róla ilyedten.
Aztán az is eszembe jutott,hogy kb. 30 méter magasról leugrottam.
Legközelebb előbb meggondolom,hogy mit teszek!
Már majdnem lezuhantam,amikor elkapott a sárkány.
-Oh,köszi!
Megsimogattam az arcát,aminek nagyon örült.
-Azt hiszem találtam,még egy barátot! :) Mi legyen a neved?
Hmmm....Viharbogár???
Úgy láttam,hogy tetszett neki. :)
-Rendben Viharbogár,mit csiná.......
Be sem fejeztem a mondatot,amikor valami rám ugrott.
-Szállj le rólam,te nagy,ronda.......
El sem hittem,hogy kit láttam.
-Fogatlan??
-Igen,ő az! :)-mondta egy ismerős hang.
A bokorból előjött.....Hablaty.
-Örülök,hogy látlak,Asztrid!
-Én is,de miért kellett rám ugrania Fogatlannak?
-Nem tudom!-mosolygott,már megint ugyan azzal a banba vigyorral! :D Látom megbarátkoztál egy sárkánnyal! :)
-Igen,kb. 10 perce! :) És azt szeretném kérdezni, hogy tanítanál-e engem?
-Én?-kérdezte meglepődötten.
-Igen,hiszen annyit tudsz a sárkányokról!:) Akkor tanítasz?
-Persze!
                                                                    0
-Nekem nem tetszik ahogyan Asztrid viselkedik!-mondtam  többieknek.
-Nekünk se Takonypóc-kezdte Halvér-de lehet,hogy megváltozott!
-Látod ezt?? L ÁT O D   E Z T ??????-kérdeztem ingerülten,a számra mutatva,és a fogam helyére
-Igen látom!
-Ezt Asztrid csinálta!! Szóval ne mondd,hogy megváltozott!!!!
-Nagyon baróó-mondta Fafej.És tudod mi lenne még baróbb?????
-Ha még több fogát kiverte volna!!-mondta Kőfej.
-Ja,bírom,hogy  bele látsz a fejembe tesó!-jelentette ki Fafej.
-Na én léptem!-mondtam.
Elindultam az erdő felé,és hirtelen valami zajt hallottam.

                                                                0

-Remélem segíthettem!-mondta Hablaty.
-Igen,köszönöm! :)
Hirtelen meghallottam valamit.
Ekkor a bokorból előjött Takonypóc! :O
-Te meg mit keresel itt Takonypóc?
-Ó semmit,csak ere jártam!
-Perszeeee!!!
-De úgy látom be pasiztál!-mondta mérgesen.
-Ő nem a pasim,csak egy barát!
-Óóóóóó,persze!
-Oké,Asztrid,én megyek,nem szeretném,ha miattam bajba kerülnél!
Hablaty felült Fogatlanra,de mikor felszálltak volna,Takonypóc lehúzta Hablatyot a sárkányáról.
-Te meg mit csinálsz??-kérdeztem.
-Semmit,csak elbeszélgetek ezzel a csaj lopóval!
-Takonypóc,én nem vagyok a csajod!!! Sőt  U T Á L LA K!!! Hányszor mondjam még el!
-Én tényleg nem akarok balhét,örülnék,ha elengednél!-mondta Hablaty,de már láttam,hogy fél.
-Ugyan már,csak beszélgetni fogunk!
-Hirtelen hallottam,hogy Halvérék is jönnek.
-Takonypóc,te meg mit csinálsz?-kérdezte Halvér.
Hirtelen Takonypóc elengedte Hablatyot,és elkezdett zuhanni a mélybe.
Fogatlan utána ugrott,de már késő volt! Földet ért!
-Te jól vagy???-kérdeztem.
Halvér hivjátok Fafejjel Valkát,és Gothit! Én Kőfejjel lemegyek Hablatyért!
Fölpattantunk Kőfejjel Viharbogárra,és repültünk is le.
-Szerinted túlélte?-kérdezte Kőfej.
-Nem tudom! :( A mellkasára hajtottam a fejemet,hogy meghallgassam a szívét! És még élt!
Valkáék odaértek! Megkönnyebbültem.
-Itt meg mi történt?-kérdezte Valka.
-Takonypóc lelökte föntről Hablatyot!-mondtam.
-És ő ki?-kérdezte Pléhpofa.
-Öööö.....hmm....ő a tanárom.mondtam kínosan.
Mindenki nagyot nézett.
Gothi megvizsgálta.
-Azt írja,hogy-kezdte Bélhangos-túléli,de eltört 3 bordája,és a bal lába!
-Mondjuk a másik nem is törhetett volna el,hiszen nincs is!-röhögött Fafej.
-Ez most tényleg nem vicces tesó!-szólt rá Kőfej.
-Jól van NA!!!! :(
-Folytathatom????-kérdezte Bélhangos.Szóval itt kell maradnia 1 hónapig legalább,és adjunk neki Gumicsizmás rénszarvast???!!!
Gothi fejbe vágta!
-Hoppá,bocsánat,adjunk neki gyógy gyökeret.
Láttam,hogy Hablaty magához tér.
Fogatlan odafutott hozzá,magához húzta,és ránk üvöltött.
Oda akartam menni hozzá,de Valka vissza húzott.
-Egy vad éjfúria. Ez nagy falat neked.
-Ne aggódj,ismerem!-mondtam.
Oda mentem Fogatlanhoz.
Elkezdtem beszélni hozzá,és kitárta a szárnyát,hogy a faluba vihessük Hablatyot.
De Hablaty megszólalt:
-Köszönöm a kedves fogadást,de nekünk mennünk kell.
Éppen megszólaltam volna,de ő már felült Fogatlanra.
-Hogyan tudsz mozogni 3 törött bordával,és lábra állni 1 lábbal?-kérdezte Valka.
-Jól vagyok nincs semmi bajom-mondta Hablaty.
-De-kezdte Halvér-eltört 3 bordád,és eltört a lábad.
Hablaty megint felült volna Fogatlanra,de ő lelökte magáról,és ráfeküdt.
-Látod,még a sárkányod is azt akarja,hogy maradj!-mondta Bélhangos.
-Fogatlan......-sóhajtott. Rendben 1 hét,és nem több.
-Gyere erre van a falu!-mondta Valka.
Felszálltunk a sárkányokra,és elindultunk a falu felé.
Mikor oda értünk,akkor Halvér mindent elmondott a faluról Hablatynak.
-Gyere egy kicsit-intett felé Pléhpofa.
Gothi újra megvizsgálta,és hihetetlen dolog történt.
-Azt írja-kezdte Bélhangos-hogy a csontjai összeforrtak!
-De az nem lehet-mondta Valka.
-De lehet-mosolygott Hablaty.
-De hogyan?-kérdezték a felnőttek.
-Titok-vigyorgott Hablaty,majd vissza indult felénk.
-Fura ez a fiú,tartsuk szemmel-mondta Pléhpofa.
A többiek,csak egyet értően bólogattak.
Hablaty már majdnem oda ért hozzánk,amikor Takonypóc megint bele kötött.
-Hali sárkány fiú.Remélem nem haragszol az előbbiért! Legközelebb úgy csinálom,hogy ne éld túl!
-Köszönöm Takonyfej! Én meg legközelebb gondoskodom róla,hogy ne tudj megölni!
-Takonypóc,hagyd már békén-szólt rá Halvér.
-Jaj,kibeszél Halfej....nyüg,nyüg,nyüg!-röhögött Takonypóc.
Ekkor észrevettem,hogy Hablaty szemei megváltoztak!
Az egyik vér vörös lett,a másik tenger kék,és mindkettő közepén villám volt.
-Haablaaaty-dadogtam-jól vagy???
-Persze,miért kérdezed???
-Mert a szemed........
-Óóóó,ez....semmi.....-mondta idegesen.
Halvér és Takonypóc befejezték a veszekedést,és Takonypóc újra Hablaty felé fordult.
Már mindenki őket figyelte.
Valka és Pléhpofa közbe akart avatkozni,de Halvér megállította őket.
Rámutatott Hablatyra.
A haja már vörös volt,fekete csíkokkal.
Mindenki megdermedt,még Fogatlan is.
-Na szóval sárkány fiú hol is tartottunk??
-Ott,hogy el akartál menni,és békén hagyni!-mondta Hablaty,egy vigyorral! De ez a vigyor más volt. Ez nem az a boldog, idegesítő vigyor volt.Ez gonoszabb volt.Sokkal gonoszabb.
Takonypóc már emelte a kezét,hogy beverjen neki egyet,amikor Hablaty megfogta a kezét,és elkezdte tekerni.
-Oké,oké békén hagylak,csak engedj el!!  K É R L E K!!!
De ő nem engedte el.
Fogatlan hirtelen oda ugrott,és ellökte Hablatyot.
Takonypóc a földre rogyott,és Hablaty eltűnt.
Látam,ahogy Fogatlan hátán elrepül.
Nem tudtam,hogy mi történt,egyik percben még kedves,a másik percben pedig eltöri Takonypóc kezét?!
Nem mintha sajnáltam volna Takonypócot,inkább csak nem értettem,hogy miért csinálta ezt Hablaty.

2. rész-Az ismeretlen sárkánylovas

Sziasztok!
Köszönöm a sok pozitív, vissza jelzést,már az 1. résznél!
Itt a 2. rész!
Tudom, ez sem lett olyan hosszú, de dolgozom rajta, hogy a többi hosszabb, tömörebb legyen!
Remélem tetszeni fog! :)



Másnap reggel,amint felkeltem kimentem az erdőbe.

Még mindig nem értettem,hogyan felejthették el a sok szörnyűséget, amit a sárkányok tettek velünk?

Főleg Pléhpofa, akitől elvették a fiát, azok a fenevadak!

Bár nekem is csak Halvér mesélte a történetet.

Valahogy úgy történt,hogy 15 évvel ezelőtt, egy sárkány támadásnál.......

Sárkányok, milyen meglepő......

Valahogy bejutott a házukba egy fenevad,és kikapta a bölcsőből a fiát.

Már a nevére nem emlékszem, de egészen gyatra volt.

Emiatt megértettem, hogy Pléhpofa miért utálja mindenkinél jobban a sárkányokat.

És ezt mind képes elfelejteni??? A fiát????
Ó, Thor! Segíts megérteni a felnőtteket!

Megreccsent egy ág. Össze rezzentem.
Bebújtam egy fa mögé, és vártam.
Egy Siklósárkány volt az.
Nagyon megörültem neki, végre megölhetek egy sárkányt.
Mindegyik meg fog fizetni a tetteiért. MIND!
Jó erősen megmarkoltam a szekercémet,a szívem hevesen vert, megindultam,ordítottam ahogy csak tudtam!
Már csak néhány lépés választott el a sárkánytól, de akkor valami megfogta a vállamat!
Tudtam, hogy csak egy sárkány lehetett.Ordítottam, sikítottam, még ütögettem is a sárkányt, nem engedett el.

Láttam,hogy már elhagytuk a szigetet. Itt a vég.Engem is egy sárkány fog megölni.
De ekkor észrevettem egy lábat a sárkányon, meg egy nyerget.
Istenem, ennek lovasa is van!
A szél úgy hasított az arcomba, mintha tüskék szurnának.
-Hova viszel engem?? Ki vagy te??? Miért raboltál el?
A sárkány lovas nem válaszolt, csak mondott valamit a sárkánynak, de nem értettem,hogy mit.
-Van egyáltalán neved??
Megláttam, hogy egy sziget van alattunk, így megkönnyebbültem.
De vajon mit akar csinálni velem???
Meg etetni a sárkánnyal??
Esetleg be dobni a vulkánba??
Lehetőségek száma végtelen volt, de mi csak egyre jobban ereszkedtünk
Mikor földet értünk megpróbáltam elmenekülni,de a sárkány rám feküdt.
És csak ekkor láttam, hogy nem akármilyen fenevaddal kerültem szembe: egy éjfúria volt az!
A villám és a halál istentelen ivadéka.
Nem tudtam mit tegyek, féltem, hogy megesz, esetleg szét robbant.
Vártam,a halálra de ekkor az éjfúria olyat tett amit,legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Rám mosolygott.
Várjunk,egy vad éjfúria rám mosolygott???
Most már biztos, hogy bediliztem!
-Jól vagy?- kérdezte egy hang.
-Ó remek,az éjfúria már beszél is hozzám.
-Nem, Fogatlan nem tud beszélni, csak én voltam! Pajti szállj le róla!-mondta az ismeretlen hang.
  Fölálltam, ott állt előttem a lovas.
Egy 16 éves fiú volt,pont annyi idős mint én, szeme smaragdzöld,csak úgy csillogott a fényben,teste vékony, eléggé gyengének tűnt, és hiányzott az egyik lába.
-Hablaty vagyok-mondta-téged hogy hívnak?
-Astrid.....Astrid Hofferson! Te sárkánylovas vagy ugye?
-Igen-felelte barátságosan.
-És miért hoztál ide?
-Meg akartam kérdezni,hogy miért akartad megölni azt a sárkányt? Mit ártott neked?
-Minden sárkány szörnyeteg! 2 napja megölték a szüleimet! Mindegyik meg fog fizetni!
-Nos,ebben nem vagy egyedül.Az én szüleimet is megölték a sárkányok.
Soha nem ismertem a családomat.De nem bánom! Helyettük itt vannak nekem a sárkányok!
-A családod helyett sárkányok? És te ezek után képes vagy barátkozni velük?
-Persze,a múlttal már nem lehet mit csinálni,de jövő,csak rajtunk múlik! És most meg mutatom neked, hogy milyenek igazából a sárkányok.
-Nem kell, tudom én, hogy milyenek. Vérszomjas fenevadak, rideg vigyorral.
-Rideg vigyorral? Nézz Fogatlanra és akkor mondd ezt.
Ránéztem Fogatlanra,és olyan cukin mosolygott,inkább meg se szólaltam.

-Na látod-mosolygott Hablaty.
-Rendben,de úgy sem tudsz meggyőzni!
-Majd meglátjuk-mosolygott,és észbe sem kaptam,már az éjfúria hátán ültem.
Elindultunk! Nagyon megijedtem ,és mert nem tudtam máshova, Hablatyba kapaszkodtam.
Láttam,hogy ez nem nagyon zavarta,sőt inkább örült neki.
Láttam a vigyort az arcán,így egy kicsit oldalba böktem,hogy mégse élvezze annyira.
-Au-mordult fel,ugyan azzal a vigyorral az arcán.
-Ezt azért kapod,hogy letöröljem azt a vigyort az arcodról-mosolyogtam.
Vissza nézett rám,de még mindig csak vigyorgott,és rám kacsintott.

Repültünk a felhők felett,csodálatos érzés volt.
Elengedtem Hablaty derekát,és szép lassan megfogtam a felhőket.
A nap éppen lemenőben volt,a látvány ami a szemem elé tárult,felfoghatatlan volt.
Az ég vér vörös volt,a tenger békésen hullámzott,és rettenetes rémek repültek el felettünk.

-Na,meggyőztelek?
-Nem igazán!
-Miért??
-Látom,hogy Fogatlan kedves sárkány, és nem nagyon bántana senkit, de a többi.......
-A bizalom a lényeg! Ha a sárkány tudja, hogy bízhat benned, akkor te is bízhatsz benne!
-Értem, de még hozzájuk kell szoknom. Egyik napról a másikra nem megy.
-Majd meg fogod szokni-mosolygott, megint ugyan azzal az idegesítő vigyorral! :)

Már este volt, későre járt, így szóltam Hablatynak, hogy vigyen haza.
Repültünk az éjszakában, és megláttam a szigetet.
-Köszönöm, hogy haza hoztál!
-Szívesen! Remélem még találkozunk!
-Én is! Köszönöm, hogy megmutattad, hogy a sárkányok mások is lehetnek!
-Szívesen!

Felült sárkányára, és már indult is az éjszakába.
Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment.

A faluban már mindenki aludt.
Haza mentem, lefeküdtem és elkezdtem gondolkodni:
Lehet, hogy igaza van.
A múlton, már nem lehet változtatni, de a jövőnket mi írjuk.
Na mindegy, ezen még rá érek gondolkodni holnap!
Nagy nehezen elaludtam,és örültem, hogy van egy barátom aki meg ért engem!
Bár eléggé fura fiú volt, és mintha tetszettem volna neki, én csak barátként tekintettem rá.

                                                                0

-Na Fogatlan, ma is jó napunk volt! Elég fura volt ez a lány! És mintha tetszettem volna neki??
Mindegy! Nekem csak egy barát. Remélem még találkozunk vele, kíváncsi vagyok, hogy milyen döntésre jutott! :)
-Fogatlan!!! Megetted az összes halat?? Remek! Akkor éhesen megyek aludni! Te mihaszna hüllő!
Menjünk aludni, holnap hosszú nap vár ránk!








                                  

1. rész-A kezdetek

Neki dőltem egy fának,és elkezdtem gondolkodni.
Én vagyok Astrid Hofferson, a legjobb harcos, és a holnapi kiképzésen ezt be is fogom bizonyítani!
A nap már lemenőben volt,én meg csak ültem,és néztem.
A friss tavaszi szellő simogatta az arcomat,a virágok illata kényeztették,az orromat.
Ideje hazaindulni!
De ekkor meghallottam valamit:
-Sárkánytámadás!!!!!!
Már megint?? Ó,Thor!Sietnem kell!
Megfogtam a fejszémet,és már rohantam is a falu felé!
Reménykedtem,hogy időben oda érjek.
Egyre hűvösebb volt,és már nem éreztem azt a boldogságot,amit pár perccel ezelőtt.
A sárkányok vad,gonosz,és kiszámíthatatlan lények!Ki tudja,mit tehettek a családommal?
Hirtelen kezdett meleg lenni,és a szívem egyre hevesebben vert.
Tudtam,hogy mindjárt a faluba érek,nem tudtam mire számítsak!
Lehet,hogy a falu,már romokban van,az is lehet,hogy mindenki halott.
Próbáltam lenyugtatni magam,de nem tudtam.
Láttam a fényt,az erdő végén,és amit akkor láttam,azt soha nem felejtem el.
A szüleimet,a szemem láttára marcangolta szét egy sárkány.
A világ,abban a pillanatban számomra megsemmisült.
Fájdalmat,és haragot éreztem,nem tudtam,hogy mit tegyek.
Megfogtam a fejszémet,és elkezdtem rohanni a sárkány felé.
Torkom szakadtából ordítottam,egye csak rohantam.
Megakartam ölni,de nem csak azt az egyet,az összeset,mindet,egy se maradjon életbe!
Meglendítettem a fejszémet,ordítottam,és lecsaptam.
A sárkány egy gronkel volt,így erős volt a páncélja.
Nem tudtam megölni,de meg sebesítettem.
Ebből remélem megtanulod, hogy mi a következménye, ha bántasz egy Hofferson-t.
Valka odarohant hozzám,és megkérdezte:
-Miért akartad megölni? Mit ártott neked??
A földre mutattam,ahol a szüleim feküdtek HOLTAN!
Ez akkor sem megoldás!
-Nem megoldás???? NEM MEGOLDÁS??? Megölte a szüleimet!!!
Remegtem,fáztam,hirtelen már nem hallottam semmit,elsötétült a világ.
Amikor felkeltem otthon voltam.
Reméltem,hogy ez az egész,csak egy álom volt.
Lerohantam a konyhába,de hirtelen mintha kést szúrtak volna a szívembe.
Nem volt ott senki!
Tudtam,hogy igaz! Tényleg meghaltak!
Lerogytam a földre,és elkezdtem ordibálni!
Tudja meg az összes sárkány,minden ember!!
Könnyek buggyantak elő a szememből,mindent homályosan láttam.
Sírtam! Én Astrid Hofferson életemben először sírtam!
Meg kellett nyugodnom.
De nem ment,már a gondolat is rémes volt.
Nincs több piknikezés,nem edzhetek többé apával,és nem feküdhetünk ki a rétre,történeteket mesélve! :(
Ekkor eszébe jutott valami!
A kiképzés! Teljesen ki ment a fejemből! Majd megmutatom az ottani sárkányoknak,hogy kivel húztak ujjat!
Rohantam,ahogy csak tudtam.
Amikor oda értem az arénához, Valka éppen Bélhangossal beszélt arról,hogy a sárkányokat nem muszáj megölni,tanítani is lehet őket.
-Valka,ez badarság!-mondta Bélhangos.
-Hívj ide mindenkit,majd én megmutatom!
-Rendben-sóhajtott Bélhangos.
Oda mentem a többiekhez,és meg kérdeztem,hogy most  mi van.
-Igazából mi sem tudjuk-kezdte Halvér-Valka szerint a sárkányok taníthatok,ezért ide hív mindenkit,hogy bebizonyítsa.
-És ti hisztek neki?-kérdeztem ingerülten.
-Nem dehogy is!-mondta Halvér ilyedten.
-Bocsi,csak még a tegnapi.........
-Semmi baj,megértem.
Lassan már az egész falu ott volt az arénánál.
Pléhpofa elkezdett veszekedni Valkával:
-Valka,te meg mit csinálsz?
-Bebizonyítom,hogy a sárkányok nem olyanok,amilyennek hisszük őket!
-Nem emlékszel,hogy mit tett a fiúnkkal egy ilyen szörnyeteg?!
-De emlékszem,és éppen ezért akarok véget vetni a szenvedésnek! Eresszétek be a Szörnyen nagy rémséget!
Bélhangos felhúzta az ajtót,a sárkány pedig elkezdett futni Valka felé.
Mindenki döbbenten figyelt,hogy a főnök felesége,fegyver,és páncél nélkül,mit csinál egy vad fenevaddal.
Tudtam,hogy esélye sincsen túl élni.
Már éppen indultam volna,nem volt kedvem több sárkány gyilkosságot végig nézni,amikor Valka kinyújtotta a kezét,és a sárkány meghajolt előtte,és felült a hátára.
Csak úgy ámultam!Tudtam,hogy a sárkányok vad,istentelen ivadékok,....de akkor ez mégis hogy lehet??
Év ezredek óta harcolunk a sárkányok ellen,de akkor jön Valka,és megbarátkozik velük! :O
-Én meg mondtam-kezdte-a sárkányokkal barátkozni is lehet.
Meg fagyott a levegő.1 percig mindenki síri csendben maradt.
Ekkor elkezdett mindenki éljenezni!
Most mi van??? Év ezredekig harcolunk velük most...most meg barátkozunk velük????
Ekkor Pléhpofa oda ment hozzá.
Ez az,Pléhpofa biztosan nem fog békét kötni ezekkel a fenevadakkal! Hiszen elvették tőle a fiát!
-Emberek,nyugodjatok le! Gondolom ez az eseményt mindenkit meglepett!
Én mint a falu főnöke bejelentem......
Ez az,most biztosan elmondja,hogy mekkorát csalódott,meg hogy kiírtjuk a sárkányokat! Azok a fenevadak még megbánják,hogy elvették tőlem a szüleimet!!
-Hogy békét kötünk a sárkányokkal!-mondta Pléhpofa.
MIVAN???????? Békét kötünk????? Ezt nem hiszem el!!!! Pléhpofa nem emlékszik mit tettek velünk ezek a szörnyek?
Mindenki elkezdett ünnepelni,de engem nem érdekelt.
Haza mentem,lefeküdtem,és elkezdtem sírni.
Lejátszódtak előttem a tegnap eseményei,ahogy az a gronkel szétszaggatja a szüleimet!
Csak én emlékszek ezekre a szörnyűségekre???
Egyre csak sírtam,és sírtam,órákon át.
Vissza gondoltam az elmúlt napok eseményire,és elhatározásra jutottam:
Tőlem köthetnek békét ezekkel a fenevadakkal,én soha nem fogok nekik megbocsájtani.
Ez volt az utolsó gondolatom,mielőtt elaludtam.
Álmomban újra együtt lehettem a szüleimre,és ez volt a legjobb amit eltudtam képzelni!