2. rész-Az ismeretlen sárkánylovas

Sziasztok!
Köszönöm a sok pozitív, vissza jelzést,már az 1. résznél!
Itt a 2. rész!
Tudom, ez sem lett olyan hosszú, de dolgozom rajta, hogy a többi hosszabb, tömörebb legyen!
Remélem tetszeni fog! :)



Másnap reggel,amint felkeltem kimentem az erdőbe.

Még mindig nem értettem,hogyan felejthették el a sok szörnyűséget, amit a sárkányok tettek velünk?

Főleg Pléhpofa, akitől elvették a fiát, azok a fenevadak!

Bár nekem is csak Halvér mesélte a történetet.

Valahogy úgy történt,hogy 15 évvel ezelőtt, egy sárkány támadásnál.......

Sárkányok, milyen meglepő......

Valahogy bejutott a házukba egy fenevad,és kikapta a bölcsőből a fiát.

Már a nevére nem emlékszem, de egészen gyatra volt.

Emiatt megértettem, hogy Pléhpofa miért utálja mindenkinél jobban a sárkányokat.

És ezt mind képes elfelejteni??? A fiát????
Ó, Thor! Segíts megérteni a felnőtteket!

Megreccsent egy ág. Össze rezzentem.
Bebújtam egy fa mögé, és vártam.
Egy Siklósárkány volt az.
Nagyon megörültem neki, végre megölhetek egy sárkányt.
Mindegyik meg fog fizetni a tetteiért. MIND!
Jó erősen megmarkoltam a szekercémet,a szívem hevesen vert, megindultam,ordítottam ahogy csak tudtam!
Már csak néhány lépés választott el a sárkánytól, de akkor valami megfogta a vállamat!
Tudtam, hogy csak egy sárkány lehetett.Ordítottam, sikítottam, még ütögettem is a sárkányt, nem engedett el.

Láttam,hogy már elhagytuk a szigetet. Itt a vég.Engem is egy sárkány fog megölni.
De ekkor észrevettem egy lábat a sárkányon, meg egy nyerget.
Istenem, ennek lovasa is van!
A szél úgy hasított az arcomba, mintha tüskék szurnának.
-Hova viszel engem?? Ki vagy te??? Miért raboltál el?
A sárkány lovas nem válaszolt, csak mondott valamit a sárkánynak, de nem értettem,hogy mit.
-Van egyáltalán neved??
Megláttam, hogy egy sziget van alattunk, így megkönnyebbültem.
De vajon mit akar csinálni velem???
Meg etetni a sárkánnyal??
Esetleg be dobni a vulkánba??
Lehetőségek száma végtelen volt, de mi csak egyre jobban ereszkedtünk
Mikor földet értünk megpróbáltam elmenekülni,de a sárkány rám feküdt.
És csak ekkor láttam, hogy nem akármilyen fenevaddal kerültem szembe: egy éjfúria volt az!
A villám és a halál istentelen ivadéka.
Nem tudtam mit tegyek, féltem, hogy megesz, esetleg szét robbant.
Vártam,a halálra de ekkor az éjfúria olyat tett amit,legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Rám mosolygott.
Várjunk,egy vad éjfúria rám mosolygott???
Most már biztos, hogy bediliztem!
-Jól vagy?- kérdezte egy hang.
-Ó remek,az éjfúria már beszél is hozzám.
-Nem, Fogatlan nem tud beszélni, csak én voltam! Pajti szállj le róla!-mondta az ismeretlen hang.
  Fölálltam, ott állt előttem a lovas.
Egy 16 éves fiú volt,pont annyi idős mint én, szeme smaragdzöld,csak úgy csillogott a fényben,teste vékony, eléggé gyengének tűnt, és hiányzott az egyik lába.
-Hablaty vagyok-mondta-téged hogy hívnak?
-Astrid.....Astrid Hofferson! Te sárkánylovas vagy ugye?
-Igen-felelte barátságosan.
-És miért hoztál ide?
-Meg akartam kérdezni,hogy miért akartad megölni azt a sárkányt? Mit ártott neked?
-Minden sárkány szörnyeteg! 2 napja megölték a szüleimet! Mindegyik meg fog fizetni!
-Nos,ebben nem vagy egyedül.Az én szüleimet is megölték a sárkányok.
Soha nem ismertem a családomat.De nem bánom! Helyettük itt vannak nekem a sárkányok!
-A családod helyett sárkányok? És te ezek után képes vagy barátkozni velük?
-Persze,a múlttal már nem lehet mit csinálni,de jövő,csak rajtunk múlik! És most meg mutatom neked, hogy milyenek igazából a sárkányok.
-Nem kell, tudom én, hogy milyenek. Vérszomjas fenevadak, rideg vigyorral.
-Rideg vigyorral? Nézz Fogatlanra és akkor mondd ezt.
Ránéztem Fogatlanra,és olyan cukin mosolygott,inkább meg se szólaltam.

-Na látod-mosolygott Hablaty.
-Rendben,de úgy sem tudsz meggyőzni!
-Majd meglátjuk-mosolygott,és észbe sem kaptam,már az éjfúria hátán ültem.
Elindultunk! Nagyon megijedtem ,és mert nem tudtam máshova, Hablatyba kapaszkodtam.
Láttam,hogy ez nem nagyon zavarta,sőt inkább örült neki.
Láttam a vigyort az arcán,így egy kicsit oldalba böktem,hogy mégse élvezze annyira.
-Au-mordult fel,ugyan azzal a vigyorral az arcán.
-Ezt azért kapod,hogy letöröljem azt a vigyort az arcodról-mosolyogtam.
Vissza nézett rám,de még mindig csak vigyorgott,és rám kacsintott.

Repültünk a felhők felett,csodálatos érzés volt.
Elengedtem Hablaty derekát,és szép lassan megfogtam a felhőket.
A nap éppen lemenőben volt,a látvány ami a szemem elé tárult,felfoghatatlan volt.
Az ég vér vörös volt,a tenger békésen hullámzott,és rettenetes rémek repültek el felettünk.

-Na,meggyőztelek?
-Nem igazán!
-Miért??
-Látom,hogy Fogatlan kedves sárkány, és nem nagyon bántana senkit, de a többi.......
-A bizalom a lényeg! Ha a sárkány tudja, hogy bízhat benned, akkor te is bízhatsz benne!
-Értem, de még hozzájuk kell szoknom. Egyik napról a másikra nem megy.
-Majd meg fogod szokni-mosolygott, megint ugyan azzal az idegesítő vigyorral! :)

Már este volt, későre járt, így szóltam Hablatynak, hogy vigyen haza.
Repültünk az éjszakában, és megláttam a szigetet.
-Köszönöm, hogy haza hoztál!
-Szívesen! Remélem még találkozunk!
-Én is! Köszönöm, hogy megmutattad, hogy a sárkányok mások is lehetnek!
-Szívesen!

Felült sárkányára, és már indult is az éjszakába.
Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment.

A faluban már mindenki aludt.
Haza mentem, lefeküdtem és elkezdtem gondolkodni:
Lehet, hogy igaza van.
A múlton, már nem lehet változtatni, de a jövőnket mi írjuk.
Na mindegy, ezen még rá érek gondolkodni holnap!
Nagy nehezen elaludtam,és örültem, hogy van egy barátom aki meg ért engem!
Bár eléggé fura fiú volt, és mintha tetszettem volna neki, én csak barátként tekintettem rá.

                                                                0

-Na Fogatlan, ma is jó napunk volt! Elég fura volt ez a lány! És mintha tetszettem volna neki??
Mindegy! Nekem csak egy barát. Remélem még találkozunk vele, kíváncsi vagyok, hogy milyen döntésre jutott! :)
-Fogatlan!!! Megetted az összes halat?? Remek! Akkor éhesen megyek aludni! Te mihaszna hüllő!
Menjünk aludni, holnap hosszú nap vár ránk!