1. rész-A kezdetek

Neki dőltem egy fának,és elkezdtem gondolkodni.
Én vagyok Astrid Hofferson, a legjobb harcos, és a holnapi kiképzésen ezt be is fogom bizonyítani!
A nap már lemenőben volt,én meg csak ültem,és néztem.
A friss tavaszi szellő simogatta az arcomat,a virágok illata kényeztették,az orromat.
Ideje hazaindulni!
De ekkor meghallottam valamit:
-Sárkánytámadás!!!!!!
Már megint?? Ó,Thor!Sietnem kell!
Megfogtam a fejszémet,és már rohantam is a falu felé!
Reménykedtem,hogy időben oda érjek.
Egyre hűvösebb volt,és már nem éreztem azt a boldogságot,amit pár perccel ezelőtt.
A sárkányok vad,gonosz,és kiszámíthatatlan lények!Ki tudja,mit tehettek a családommal?
Hirtelen kezdett meleg lenni,és a szívem egyre hevesebben vert.
Tudtam,hogy mindjárt a faluba érek,nem tudtam mire számítsak!
Lehet,hogy a falu,már romokban van,az is lehet,hogy mindenki halott.
Próbáltam lenyugtatni magam,de nem tudtam.
Láttam a fényt,az erdő végén,és amit akkor láttam,azt soha nem felejtem el.
A szüleimet,a szemem láttára marcangolta szét egy sárkány.
A világ,abban a pillanatban számomra megsemmisült.
Fájdalmat,és haragot éreztem,nem tudtam,hogy mit tegyek.
Megfogtam a fejszémet,és elkezdtem rohanni a sárkány felé.
Torkom szakadtából ordítottam,egye csak rohantam.
Megakartam ölni,de nem csak azt az egyet,az összeset,mindet,egy se maradjon életbe!
Meglendítettem a fejszémet,ordítottam,és lecsaptam.
A sárkány egy gronkel volt,így erős volt a páncélja.
Nem tudtam megölni,de meg sebesítettem.
Ebből remélem megtanulod, hogy mi a következménye, ha bántasz egy Hofferson-t.
Valka odarohant hozzám,és megkérdezte:
-Miért akartad megölni? Mit ártott neked??
A földre mutattam,ahol a szüleim feküdtek HOLTAN!
Ez akkor sem megoldás!
-Nem megoldás???? NEM MEGOLDÁS??? Megölte a szüleimet!!!
Remegtem,fáztam,hirtelen már nem hallottam semmit,elsötétült a világ.
Amikor felkeltem otthon voltam.
Reméltem,hogy ez az egész,csak egy álom volt.
Lerohantam a konyhába,de hirtelen mintha kést szúrtak volna a szívembe.
Nem volt ott senki!
Tudtam,hogy igaz! Tényleg meghaltak!
Lerogytam a földre,és elkezdtem ordibálni!
Tudja meg az összes sárkány,minden ember!!
Könnyek buggyantak elő a szememből,mindent homályosan láttam.
Sírtam! Én Astrid Hofferson életemben először sírtam!
Meg kellett nyugodnom.
De nem ment,már a gondolat is rémes volt.
Nincs több piknikezés,nem edzhetek többé apával,és nem feküdhetünk ki a rétre,történeteket mesélve! :(
Ekkor eszébe jutott valami!
A kiképzés! Teljesen ki ment a fejemből! Majd megmutatom az ottani sárkányoknak,hogy kivel húztak ujjat!
Rohantam,ahogy csak tudtam.
Amikor oda értem az arénához, Valka éppen Bélhangossal beszélt arról,hogy a sárkányokat nem muszáj megölni,tanítani is lehet őket.
-Valka,ez badarság!-mondta Bélhangos.
-Hívj ide mindenkit,majd én megmutatom!
-Rendben-sóhajtott Bélhangos.
Oda mentem a többiekhez,és meg kérdeztem,hogy most  mi van.
-Igazából mi sem tudjuk-kezdte Halvér-Valka szerint a sárkányok taníthatok,ezért ide hív mindenkit,hogy bebizonyítsa.
-És ti hisztek neki?-kérdeztem ingerülten.
-Nem dehogy is!-mondta Halvér ilyedten.
-Bocsi,csak még a tegnapi.........
-Semmi baj,megértem.
Lassan már az egész falu ott volt az arénánál.
Pléhpofa elkezdett veszekedni Valkával:
-Valka,te meg mit csinálsz?
-Bebizonyítom,hogy a sárkányok nem olyanok,amilyennek hisszük őket!
-Nem emlékszel,hogy mit tett a fiúnkkal egy ilyen szörnyeteg?!
-De emlékszem,és éppen ezért akarok véget vetni a szenvedésnek! Eresszétek be a Szörnyen nagy rémséget!
Bélhangos felhúzta az ajtót,a sárkány pedig elkezdett futni Valka felé.
Mindenki döbbenten figyelt,hogy a főnök felesége,fegyver,és páncél nélkül,mit csinál egy vad fenevaddal.
Tudtam,hogy esélye sincsen túl élni.
Már éppen indultam volna,nem volt kedvem több sárkány gyilkosságot végig nézni,amikor Valka kinyújtotta a kezét,és a sárkány meghajolt előtte,és felült a hátára.
Csak úgy ámultam!Tudtam,hogy a sárkányok vad,istentelen ivadékok,....de akkor ez mégis hogy lehet??
Év ezredek óta harcolunk a sárkányok ellen,de akkor jön Valka,és megbarátkozik velük! :O
-Én meg mondtam-kezdte-a sárkányokkal barátkozni is lehet.
Meg fagyott a levegő.1 percig mindenki síri csendben maradt.
Ekkor elkezdett mindenki éljenezni!
Most mi van??? Év ezredekig harcolunk velük most...most meg barátkozunk velük????
Ekkor Pléhpofa oda ment hozzá.
Ez az,Pléhpofa biztosan nem fog békét kötni ezekkel a fenevadakkal! Hiszen elvették tőle a fiát!
-Emberek,nyugodjatok le! Gondolom ez az eseményt mindenkit meglepett!
Én mint a falu főnöke bejelentem......
Ez az,most biztosan elmondja,hogy mekkorát csalódott,meg hogy kiírtjuk a sárkányokat! Azok a fenevadak még megbánják,hogy elvették tőlem a szüleimet!!
-Hogy békét kötünk a sárkányokkal!-mondta Pléhpofa.
MIVAN???????? Békét kötünk????? Ezt nem hiszem el!!!! Pléhpofa nem emlékszik mit tettek velünk ezek a szörnyek?
Mindenki elkezdett ünnepelni,de engem nem érdekelt.
Haza mentem,lefeküdtem,és elkezdtem sírni.
Lejátszódtak előttem a tegnap eseményei,ahogy az a gronkel szétszaggatja a szüleimet!
Csak én emlékszek ezekre a szörnyűségekre???
Egyre csak sírtam,és sírtam,órákon át.
Vissza gondoltam az elmúlt napok eseményire,és elhatározásra jutottam:
Tőlem köthetnek békét ezekkel a fenevadakkal,én soha nem fogok nekik megbocsájtani.
Ez volt az utolsó gondolatom,mielőtt elaludtam.
Álmomban újra együtt lehettem a szüleimre,és ez volt a legjobb amit eltudtam képzelni!