12. Rész-A helyes út a megbocsájtás

Láttam Írisz arcán a borzalmas dühöt és fájdalmat, amit ez a mondat keltett benne.
- Tudom-mondta, mire mindenki ledöbbent.
-Honnan?-kérdezte Drago.
-Azért, mert 7 éve elmenekültem otthonról, az nem azt jelenti,hogy elfelejtettem az apámat!
Az őrült rámosolygott szelíden, mintha hirtelen más emberré vált volna. A pillantása gyengéddé alakult, gesztusai óvatossá váltak. Lassan közeledett Írisz felé, de ő meghátrált.
-Kérlek menj el, nem tudom elfelejteni a történteket. Nem haragszom,de a múltat nem tudom elfelejteni. Szeretlek,mint lány az apját,de neked másik világban kell élned. Mindig is sárkányokat öltél,én meg tanítottam őket,és a kettő együtt nem megy. Ha már ezzel a barbár foglalkozásoddal nem tudsz felhagyni,akkor legalább menj el jó messzire,ne fájjon jobban.

-De az anyádat is egy ilyen lény ölte meg,és te képes vagy megbocsájtani? Téged is majd nem elveszíttettelek.

-A megbocsájtás mindig a helyes út,akármikor,akármiért,de tudom,hogy te erre még nem vagy képes. Menj el Hibbantról,és hagyd békén a sárkányainkat,apa!-az utolsó szót már csak suttogta. Íriszt még nem láttam ilyennek. Olyan nyugodt,és békés volt. Az apjával két teljesen más világ tagjai voltak,mégsem öldökölték egymást,és eltudtam képzelni,hogy egyszer majd együtt élnek.De nem most,nem ma.Dragon látni lehetett,hogy erre még nem képes,és hogy még nem dolgozta fel a múltat,akármi is történt.A szeméből sugárzott a fájdalom,és az enyhe boldogság,hogy újra láthatta a lányát. Intett a hajóknak,és elmentek,de tudtuk,hogy még vissza térnek. Ha nem is a sárkányok miatt,de Írisz miatt biztosan. 

A falu csak tátott szájjal figyelte,az egész beszélgetést. Dragoék elmentek,és Írisz elrepült Mennydörgésen. Repteiket hangos dörgés és villámlás követte,zuhogó esővel körítve.

Mindenki ment a dolgára,viharra számítottunk.

-Szerintem menj Írisz után,jót fog tenni neki egy kis társaság.-fogta meg a vállamat Hablaty. Én csak egyet értően bólintottam,majd felültem Viharbogárra,és mentem a nyomaik után.  Elképzeltem,hogy mit érezhet,de a fájdalmát nem tudtam. Egyszerűen elképzelhetetlen volt. Évekig nem látta az apját,aki nem mellesleg sárkányokat írt. Már ez is egy borzalmas dolog,de aztán még találkozik is vele hét év után. Szegény. Hablatyék mindig meséltek róla,hogy milyen voltam mielőtt elvesztettem az emlékeimet. Ahogy mesélték teljesen Írisz rajzolódott ki a meséjükből,de azt mondták,hogy ez én vagyok. Azóta mindig felnézek rá,de most megmutatta,egy teljesen új oldalát. Már több mint a fele szigetet körbe jártuk,de sehol sem találtuk. 

Már későre járt,amikor megpillantottam egy fekete árnyat az erdő közepén. Leszálltam Viharbogárral,és egy fekete köd volt az. Korom fekete volt,és körözött a fák körül. Nem tudtam,hogy mi az,elrettentett a gondolat. Közelebb mentem hozzá,de ekkor valaki rám szólt.
-Ne nyúlj hozzá!-ismerős volt a hang,megfordultam,és egy furcsa sárkányt láttam. Sárkány volt,de félig farkas is. Éppen futni akartam volna,amikor még több ilyen lényt láttam. Mindegyik félig sárkányt volt,félig pedig valami más állat. Tudtam,hogy nem tudok innen elmenekülni,így csak reménykedtem,hogy valaki megment.
-Asztrid!-hallottam a nevemet. Ott állt mellettem Írisz.
-Jaj de örülök neked! Egész nap téged kerestelek,de megtámadtak ezek..ezek... Tudod te mire gondolok!
-Igen,tudom,és ők nem ezek,van nevük is: Fausták
-Mik?
-Fausták. Félig sárkány félig ember által ismert állatoknak a megfelelői. Isteni teremtmények,aki egy ilyet megöl,vagy megsért,örök átok várja.
Ezt az utolsó mondatot úgy mondta,mintha megtapasztalta volna már.
-És ezeket honnan tudod?-kérdeztem gyanakvóan.
Írisz leült egy köre,intett,hogy jöjjek oda,és elkezdett mesélni.
-Nagyon régen,amikor még apámmal éltem,sokszor nem bírtam nézni,ahogyan kínozza a sárkányokat,így mindig elmentem a szigetünkön levő erdőbe. Egyszer amikor éppen egy nagy veszekedés folyamán szöktem el,sírva rohantam arra a helyre,de akkor megláttam valamit. Ezt a fekete ködöt. Megakartam érinteni,de eltűnt. Akkor jelentek meg a fausták. Az egyik oda jött hozzám,egy félig sárkány,félig gazella. Megfogtam,de elsötétült. Meg ijedtem,eldobtam magamtól,de megsérült a lába. Hatalmas mennydörgés rázta meg az erdőt,a fák rázkódni kezdtek,és megint megjelent a fekete köd. Megállt előttem,utána pedig megszállt. Mindent máshogy láttam,ekkor lettek természet feletti képességeim. Meghaltam.
-Na várjunk csak! Te halott vagy?
-Igen!
-De akkor hogyan látlak,és foglak,és...
-Befejezhetem?
Bólintottam,majd folytatta.
-Vissza szaladtam a várunkba,és elmondtam apámnak sírva,hogy mi történt. Elkezdett mesélni ősi legendákat olyan emberekről,akiket megszállt a sötétség,és utána már csak a faustákkal értettek szót,eltávolodtak az emberektől. Én nem akartam ilyen lenni. Kirohantam a lakásunkból,és megfogtam mennydörgést,rá erőszakoltam magamat,és elrepültem. 2 évig éltem egyedül. Egy nap azonban Hablaty és Fogatlan megtaláltak. Elmeséltem neki m történt velem,hogyan szöktem el,és ő tudta a megoldást. Azt mondta,hogy osztoznom kell az átkon egy emberrel,és át kell nyújtanom az erőm felét. Nem tudtam,hogy ki vállalná ezt. Ő megtette. Ősi rituálé kellett hozzá,és Hablaty hónapokig szenvedett a fájdalommal,ami ezzel járt,de sikerült. Azóta élek vele együtt,és így értjük meg egymást. Neki köszönhetek mindent.
-Akkor ő is látja ezeket a lényeket?
-Igen,bár ő inkább rám hagyta őket,nem annyira az ő világa. Tud bánni velük,meg az erejével is,de azóta nem használja.
-Mióta?
-Ööö....inkább hagyjuk,majd elmesélem valamikor,de most már vissza kéne mennünk nem de?
-De.-helyeseltem.
Felpattantunk a sárkányainkra,és vissza repültünk a faluba.

-Na?-kérdezte Hablaty.
-Jól sikerült a beszélgetés,de te holnap szépen elmagyarázol mindent!-ütöttem karba.
-Áúúú! Mit mondjak el,már mindent tudsz rólam!

-Akkor a fausták nem is léteznek,meg semmi ősi rituálé!-vágtam rá gúnyosan.

-Írisz mesélt neked ezekeről?

-Áhá! Most lebuktál! Na Hablaty Horrendous Haddock III,holnap szépen mesélni fogsz nekem. Jó éjt.

Hátra pillantottam,és még mindig ott állt tátott szájjal. 

  

Please Segítség!

Olaaa miaaaamoorreeeesss!

Mielőtt bármit is kérdeznétek,a kövi rész hétvégén jön! :)
És most térjünk is rá a témára!
Elegem van abból,hogy ilyen rövid részeket írok nektek! (ez is de jó,nekem van elegem és nem nektek! XD)
Ezért most segítséget kérek egy: Szerkesztő felvétellel!
Ez az ember segít nekem részeket írok,és így hosszabb lesz,és választékosabb,váratlanabbnál váratlanabb fordulatokkal!(és lehet,hogy sűrűbben jönnének a részek! :)
Ha szeretnél nekem segíteni,akkor ezeket tedd meg:
Legyél feliratkozva :)
Legyél fent facebookon,vagy twitteren,hogy tudjunk beszélni.
Ne csak 1-2 részig segíts:)
Legyen írás tudásod
Legyél legalább 11 éves
Írd IDE! kommentbe,ha szeretnél jelentkezni! :)
És ez nem "kizsákmányolás lenne",hogy én viszem el a pálmát,közös lenne a blog is :)
Várom a komikat! :)

11. fejezet-Te vagy az apám?

Sziasztok!
Köszönöm a 12 feliratkozót,imádlak titeket. És most egy rossz hír: a történetnek a vége és a közepe már megvan,csak össze kell kötnöm őket a jelennel,amihez nincs ihletem. Így sajnos a következő 10-20 rész olyan rövid lesz mint az előző. Remélem nem nagy gond,de utána majd ezerrel nyomatom a x3 x4 hosszabb részeket. Jó olvasást!

Annyira irritáló Hanga. Állandóan Hablaty körül nyüzsgölődik,mást nem is enged oda. Nem vagyok szerelmes Hablatyba,de akkor is zavar,és úgy látszik nem csal engem. Írisz és Halvér is már csúnyán néztek Hangára,nekik sem volt az ínyükre. Oda akartam menni hozzájuk,de nagyon nagy szerencsémre a kis fekete ördög meglátott és máris elkezdett beszélgetni vele. Milyen kis szemét. A fejem vér vörös volt,lángolt mint egy vulkán,elkellett volna engem oltani. A kis majom ezt is látta,de csak egy idegesítő mosolyt rakott az arcára,amitől még dühösebb lettem. Nem ég le a pofájáról a bőr? Erre a csitrire bíztuk a sárkányainkat? Viharbogárhoz egy ujjal sem fog hozzá érni,majd Elsa gondoskodik róla. Apropó Elsa. Nem tudom hogyan bír egy barlangban lakni ezzel a majommal. Totális ellentétek. Neki van humora,kedves,és nem akaszkodik rá mindenkire. Hirtelen a szél bejött a barlangba
és iszonyatosan hideg lett. Hablaty,Írisz és Elsa egymás mellé álltak,és vízzel befedték a bejáratot. Én persze frászt kaptam,hiszen mióta is uralják az elemeket? Írisz meglátta az ilyedtséget az arcomon és elkezdett magyarázni:
- Hablaty és én elemeket idomítunk,de te ezt már tudtad.
-Én?-néztem értetlenül.
-Tudtad az emlékezet kiesésed előtt.
-Óoo....így már érthető.
Utáltam,hogy nem emlékeztem semmire. Butának és sebezhetőnek éreztem magamat. Gothi szerint kell egy mély emlék,hogy vissza jöjjenek,de vajon mi!? Hablaty oda jött hozzám,úgy látszott eléggé ideges.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze.-mondtam flegmán.
-Biztos?Mert amióta itt vagunk te..
-Jól vagyok,oké??Nincs semmi bajom,fogd már fel!
És ezzel ki is rohantam könnyes szemmel,de ezt már nem láthatta,hiszem Elsa felé fordult.
-Mi lehet a baja?
-Nem tudom,de hagyd magára,hadd nyugodjon meg.

                            0

Már órák óta kint ültem a barlang bejáratánál,azon filózva,hogy a kis majmocska hogyan mászik rá Hablatyra. Az a csaj kibírhatatlan volt! Inkább szálltam volna szembe Drago seregével,mint hogy hetekig ezzel a csitrivel legyek össze zárva. Ezt is fogom tenni! Haza megyek és segítek Pléhpofának!
-Ebben senki sem akadályozhat meg!
-Vagy mégis!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött-mi bánt ennyire?
-Mondtam már,hogy semmi!
-Ha nem akarod elmondani akkor ne mond. Csak úgy ültünk kint a szirten,amikor észrevettem valamit. A hajam teljesen tönkre ment! Most fonhatom újra az egészet..remek!
-Holnap vissza megyünk Hibbantra sárkányok nélkül.- mondta Hablaty.
-Végre egy jó hír. Elsa itt marad?
-Persze,Hangával együtt.
Ó,már megint az a kis majom!! Tuti,hogy bejön Hablatynak,de mostantól nem érdekel! Nekem ő nem tetszik,nem szólok bele,de ő rontja el az életét.
-Akkor megyünk aludni?
-Oké-válaszoltam,hiszen már nagyon fáradt voltam.

                              0

Bent már mindenki húzta a medve bőrt,csak én meg Hablaty voltunk fent. Nem bírtam elaludni olyan sok dolog kavargott bennem.
-Min gondolkozol?
Ez a fejembe lát?
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá nagyon bunkón.
-Ma miért vagy ilyen velem?
-Ó nem is tudom... talán azért mert megállás nélkül enyelegsz Hangával?
- Ő tapadt rám,és egyébként is nekem más tetszik.
-Az is ilyen csitri?
-Nem,ő sokkal kedvesebb. A haja arany színű,mint a korai margaréta,gyönyörűen csillog a napfényben. A szeme tengerkék,ha csak belenézek,nem bírok benne gyönyörködni.
-Biztos szép lány lehet-mondtam.Tuti nem olyan mint Hanga,hiszen akkor Hablaty nen beszélne róla így. -Az ám,őrülten szeretem. De ő...
-Ő nem szeret?
-De szeret csak...
-Akkor jó.- ásítottam majd azonnal álomba szenderültem.

                               0

-Jó reggelt-keltem fel erre a mondatra. Miért nem lehet még aludni? Lassan kinyitottam a szememet,ami elég nehézkesen sikeredett,majd körbe néztem. Minden össze volt pakolva,2 sárkánnyal együtt. De miért is? Ja tényleg! Hablaty tegnap mondta,hogy ma indulunk haza.
-Mindenki sárkányra! Elsa és Hanga elvisznek minket Hibbant rejtett részére,és onnan vissza gyalogolunk a faluba,Drago érkezése előtt.-mondta Hablaty.
-Oké!-válaszoltuk kórusban.
4 ember utazott egy sárkányon. Én villám gyorsan oda száguldottam Elsához,még véletlen sem akartsm a majmocskával utazni. Elsa sárkányához ült még Hablaty és Kőfej. A többiek Hangához mentek.

                            0

Az út egészen türhető volt azon kívűl,hogy Fafej az idétlen poénaival próbált minket szórakoztatni,reménytelenül,és Takonypóc egész végig rám meredt undorító szerelmes pillantásaival. A faluba érve a két lány már hazament.
-Gyerünk,Drago mindjárt ide ér!-hallottuk minden honnan ezeket a kiálltásokat. Természetesen igazak voltak,és az az őrült,már 10 perc múlva itt is volt. A haja korom fekete volt, ruhája sárkány bőrből készült. Micsoda egy barbár állat! A jobb keze nagyon furcsa volt,mintha fémből lett volna. Rasztás alak volt,kinézete elrettentő.
-Adjátok át a sárkányokat!
Pléhpofa éppen szeretett volna megszólalni,de Írisz megelőzte:
-Nálunk nincsenek sárkányok! De ha lennének is,akkor sem adnánk! Szóval el lehet húzni bye bye!-a végét már viccesen mondva. Drago csak nézte,de furán. Nem tudom elmagyarázni,de furcsa volt a hallgatása.
-Amikor először fogtalak a karomban,olyan kicsi és esetlen voltál.
-Te meg miről beszélsz? Talán ismerlek?
-Nem dehogy is, hiszen csak egy baba voltál,de egy apa sosem felejt

10. fejezet-Sárkányok nincsenek

-Ha csak nem mi??-kérdezte kissé idegesen Pléhpofa.
-Ha csak nem,el nem bújtatjuk a sárkányokat,arra a szigetre,ahonnan én jöttem! Nagyon messze van,Drago nem menne oda,főleg a történtek után.
-Mi történt ott?-kérdeztem érdeklődve.
-Hosszú lenne elmesélni, és most időnk sincs rá. Szóljunk az egész a falunak hogy a sárkányokat hozzák a  partra.
Hablaty és Pléhpofa elindultak a falu felé figyelmeztetni mindenkit,engem pedig a partra küldtek,hogy felkészítsem a sárkányokat a hosszú útra.

A nap már nyugovóra tért,az ég a szivárvány ezet színében pompázott. Kellemes szellő fujdogált,a tenger gyönyörű hullámain az a pár forrkatlan úszott,akiket én kisértem. A srácokkal elosztottuk a sárkányokat,és külömböző úton megyünk,ne hogy Drago esetleg meglásson minket. Én harminc siklót,5 forrkatlant,és 23 rettenetes rémet kísértem. A nap már eltűnt a horizontról,ideje volt leszállnunk,arra a szigetre,amit Hablaty bejelölt a térképen. Minden sárkányt gondosan elrejtettem,én pedig felmásztam egy alacsonyabb fára. Próbáltam álomba szenderülni,de nem ment. Írisz azt mondta,hogy akármi történik,nem szabad elhagynunk a sárkányokat,vagy segíteni egymásnak. Aki elhagyta a saját útvonalát,az veszélybe sodorja az egész akciót! A hold fehéren világította meg,a sápadt arcomat meg nyugtató érzés volt. Elkezdtem gondolkodni ezen a fura,rasztás alakon. Mintha láttam volna már valahol! De hol,és mikor? Sajnos amióta történt ez a baleset, sajnos semmire sem emlékszem. Lehet,hogy ezzel az emberrel,is akkor találkoztam? A szemem egyre nehezebb lett,szépen lassan lecsukódott.

Valami vizes,nyálkás dolog elkezdett nyalni,erre felébredtem. Természetesen Viharbogár volt az,jelezve,hogy indulnunk kell. Nagyon korán volt,a nap még alig kandikált ki a hegyek mögül. Az ég vörösen izzott,mintha éppen egy vulkán tört volna ki. Körbe néztem a szigeten. Nagyon kicsi volt,talán hatod akkora mint Hibbant,szinte csak fák voltak rajta. Láttam,hogy a sárkányok még nem nagyon tértek magukhoz,így hát elmentem vizet keresni. A táj gyönyörű volt,álomba illő. A fák legtöbbje az égig ért,alig voltak kisebbek. A fű bársonyos volt,még harmatos. Halk csobogásra lettem figyelmes.Elindultam a hang felé. Egy pici patakocska volt a sziget déli részém,ami a tengerbe ömlött. Elővettem a kulacsomat,és megtöltöttem,a friss,hideg vízzel.

A nap egyre jobban kelt fel,ideje volt indulni. A forrkatlanokat kicsit előre küldtem,de öt perc múlva már mi is elindultunk. Volt valami fura a levegőben. Valami olyan dolog,ami egyszerre volt csodálatos,és elrettentő. Vajon a többiek is jól haladnak? Nem vagyunk lemaradva? És ha valami baj történt velük? Ezek a pillanatnyilag megválaszolhatatlan kérdések keringtek a fejemben. Intettem a sárkányoknak,hogy siessünk,ne hogy elkéssünk. Ebéd idő lehetett,amikor hangos kiálltásra lettem figyelmes. Nem is akármilyenre:éjfúria kiálltásra. Hablatyék is biztosan itt vannak a közelben. Ez egy kicsit megnyugtatott,de hamar abba maradt a nyugodtságom. Előkaptam a térképet,és a szám elé ragtam a kezemet.
-Ajaj,egy szigetnyivel arrébb kéne lennünk. Hablaty biztosan meglátott minket. Gyerünk kislány,menjünk arrébb,ne hogy baj legyen.

A múlt éjszaka nem álltunk meg aludni,mert a kis kitérőnk fél napba telt. A sárkányok egészen jól bírták,de én.....én nem. A végkimerülés szélén jártam,amikor észrevettem a fészket. Az egész egy hatalmas jég tömb volt,a tenger közepén.
-Gyerünk srácok,már majdnem ott vagyunk.
Bementünk egy barlangba,és amit láttunk,az elképesztő volt. Ez a hely tele volt sárkányokkal,de a legtöbb ismeretlen faj. Írisz már ott volt,és látta, hogy borzasztó állapotban vagyok.
-Asztrid jól vagy?
-Nem,egy szemhunyásnyit sem aludtam,mert letértünk az útról,és fél napba telt vissza találni.
- Pedig idő előtt jöttetek, mert a többiek csak 3 óra múlva érkeznek meg.
-De jó,akkor aludhatok?
-Persze,de.....-Írisz be se fejezte a mondatot,én már mélyen húztam a medvebőrt.

-Asztrid,kellj fel-hallottam egy halk hangot.
Kinyitottam a szememet,és már mindenki ott volt.
-Álom szuszék-röhögött hangosan Fafej. Szépen lassan oda mentem hozzá,mint egy viking,aki részegre itta magát jaklikőrrel,és icipicit hasba ütöttem,de csak annyira,hogy összeesett. Tuti nem fájt neki.
Akkor ha már itt van mindenki teljesen egészségesen-kezdte Hablaty-akkor bemutatnánk nektek Írisszel két jóbarátunkat.
A barlang mélyéből előjött két alak. Mind ketten lányok voltak,velünk egyidődnek néztek ki. Az egyik nagyon hasonlított a vikingekre:hosszú fekete haján olykor-olykor megcsillant a fény. Barna csizmát,és zöldes felsőt viselt. Nadrágja fekete volt. A másik teljesen máshogy nézett ki: hófehér hajában,finom fonás volt. Hosszú kék ruhát viselt,ami tele volt csillámokkal,de cipőt nem hordott.
-Bemutatom nektek Hangát,és Elsát,akik vigyáznak majd a sárkányainkra. Higgyétek el,profik,és jó barátok.-tette hozzá Hablaty.
Elsa eléggé szimpatikusnak tűnt,de Hanga nem. Olyan szerelmes pillantásokkal fürkészte Hablatyot,ami irritált. De engem mióta is érdekel Hablaty?

Ez lett volna a 10 .rész!

Remélem tetszett,írjátok még komiba,vagy chatbe.

Ui.: Elsát ne annyinak képzeljétek el mint a Frozen-ban! Itt most egy idős Hablatyékkal,azaz 16 éves!

9. Fejezet-Ki vagyok én?

Egy kis madát szállt az égen. Mintha semmi baj nem lenne,ő csak boldogan röpködött.Bár csak így lett volna. Bent ültem egy szobában,ami elvileg az enyém,de míly meglepő,erre sem emlékeztem. Azóta 3 nap telt el. Hablaty megpróbál segíteni rajtam,de nem tud. Ez az érzés borzasztó volt. A szívem hevesen vert,még a hangját is lehetett hallani. Mindenki a faluban azért sürgölődött,hogy vissza szerezzék az emlékeimet,de szintén reménytelenül. Az öreg asszony,a neve azt hiszem Gothi,leírta,hogy az emlékeim oda vesznek,de mindenki csak nyugtatgat,hogy minden rendben van. De látom,hogy ez nem igaz! Ne nézzenek már bolondnak! Írisz és Hablaty néhány alap dolgot magamról megtanítottak:
1. A nevem Asztrid Hofferson
2. Hibbanton élek, és 16 éves vagyok.
Ennyi,és semmi más! Vajon mit csináltam egész életemben? Kedves voltam,vagy erőszakos? Csak egy picike emlék,egy parányi segítség. De akárhogy reménykedtem is semmi sem történt. Talán dél lehetett. A nap erősen sütött,néhol déli bábok jelentek meg. Gyönyörű nap lehetett volna. Mindenki kint volt,és sárkányokon repültek.
Éjfúria kiálltást hallottam,ezért kimentem.
-Asztrid,mindenhol téged kerestünk. Gyere,próbálunk segíteni.
Igen,a srácok minden nap tartottak egy órát,hogy vissza jöjjenek az emlékeim.
-Hablaty elég! Reménytelen.
-Ne mondj ilyet hiszen bármi lehetséges!
Én inkább felpattantam Viharbogárra,és elrepültem.
A tenger gyönyörű volt,szín tiszta.
Láttam,ahogyan Forrkatlanok úszkálnak nagy boldogan a zátonynál. Az égen Szörnyen Nagy Rémségek siklottak,kicsinyeikkel együtt. A távolban egy apró foltott pillantottam meg,mintja egy hajó lett volna az.
-Mit gondolsz Kislány,megnézzük,hogy ki az?
Viharbogár,csak egyet értően bólintott,és már indultunk is. Egyre csak közeledtünk,de amikor talán 5 méterre voltunk,hangos kiálltás zavarta meg,az addig háborítatlan eget.
-Sárkány,lelőni!
Amint ezt meghallottuk,azonnal vissza indultunk Hibbant felé.
Vajon ezek kik?  Miért akartak mintket lelőni? Talán..hát persze! Sárkány vadászok.
Viharbogár gyorsabban,szólnunk kell Hablatynak!

                           0

Éppen a faluban sétálgattam,és azon gondolkoztam,hogy Asztrid miért nem akarja,hogy segítsünk?! Talán ez már tényleg sok neki. Gothi azt mindta,hogy csak egy mély emlék segíthet. De ez mit jelent? Ekkor Sikló Sárkány hangot hallottam,és Asztrid jött ilyedten felém.
-Hablaty,sárkány vadászokkal találkoztunk!
-Hol?-kérdeztem ilyedten.
-Annál a sziget csoportnál. Mit is mondtál,mi a neve?
-A Nyaktörő Lábnál?
-Igen,ott.
-De az nagyon közel van,ha oda elmentek,akkor ide is eljönnek!
Szólnunk kell Pléhpofának!

                            0

Hablaty nagyon megijedt a hír hallatán, már rohantunk is a főnökhöz. Vajon hogyan fog reagálni? És mit tesz majd? Harcol,vagy elmenekül?? Talán nem is az a kérdés,hogy mit tesz,hanem hogy mit kéne tennie. A sárkány vadászok miért ölik ezeket az állatokat? Miért nem nevelik őket,mint mi? Egyszerre túl sok kérdés forgott bennem,így egy kicsit megszédültem.
-Asztrid jól vagy?-kérdezte Hablaty. -Persze.
Le kell nyugodnom,hiszen Pléhpofa biztosan kitalál valamit. Rohanva beestünk a Nagy Terembe,ahol éppen gyűlés volt.
-Gyerekek,mit kerestek itt? Hiszen gyűlés van.
-Sárkány vadászok vannak a Nyaktörő Lábnál!- szuszogta Hablaty,és majdnem kiköpte a tüdejét. A térdére támaszkodva várta a főnök válaszát. Pléhpofa szeme tágra nyílt,az arcán apró félelem látszott.
-Ez biztos?
-Igen,Asztrid látta.
-Asztrid,hogyan nézett ki?
-A flotta élén egy rasztás,fekete szakállú férfi állt. Nagy köpenye volt,ha jól láttam sárkány bőrböl. Az arca piszkos volt,és elrettentő.
-Drago Vérdung!-mondták egyszerre.
-Drago milyen Durung? -kérdeztem,mert a fickónak elég érdekes neve volt. Durung? Kinek adnak ilyen nevet?
-Drago Vérdung,egy őrűlt sárkány vadász,aki a hatalma alá vonja,ezeket az isteni lényeket.-mondta Hablaty.
-Te már találkoztál vele?-kérdezte Pléhpofa.
-Igen egyszer. Elakarta foglalni a sárkány fészket,ahol addig laktam. Életem legnagyobb háborúja volt,akkor vesztettem el a lábamat,és ismertem meg Íriszt.
-Akkor jobb lesz,hogyha távol tartjuk Hibbant-tól.-mondtam.
-De sajnos nem lehet,teljesen őrült! Ha meglát egy darab sárkányt is a szigeten,akkor rossz vége lesz. Nem tudunk mit tenni.-keseredett el a főnök.
-Ha csak nem........

Ez miért jó nektek???

Ola!

Nem értem az embereket!

Miért kel lefikázni a blogot??

Miért kell rondákat írni róla??

Szerintetek ez nekem jól esik???

Mert egyesek csak leszólni tudják!

"Milyen szar"

"Ezt egy 3 éves írta?"

"Szar bazdmeg"!

Akinek nem tetszik,el lehet húzni!

Így mindenkinek jó:Ti nem erre a "szar" blogra fecsérlitek az időtöket,én meg írhatom tovább.

Persze ezt nem arra értem,aki építő kritikát mond,és tanácsot!

Én megfogadom őket!

De aki nem tud normális kritikát írni,csak becsmérelni,az húzzon el a picsába!(már bocsánat)

Csak az jöjjön a blogra,akinek tetszik!

Akiknek meg tetszik,és bíztatnak,azoknak külön köszönöm,kiemelve a blog legnagyobb rajongóját Mata Fruzsinát! :)

Előzetes!

Sziasztok! :)

Próbáltam trailert csinálni a blognak!

Döntenetek kéne!

Melyik lett kevésbé béna??(bár csak a zene más)

Várom komiba! :D